Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 1. szám - Mészáros Tibor: Hullaeltakarítás - ad hoc Hippokratész

ide? Megérdemlitek. Nem hazudtok, ti nem hallgattok soha. Az álszentek riká­csolnak helyettetek. Ha tudnátok, mennyi minden rohad már a felszín alatt, kornyadoznátok, akár én. Na még egy utolsó vodka, mert már érzem az or­romban az én kis külön-bejáratú kukacomat. Holnap ki exitál? A meningitiszes, vagy az ödémás? KOLERIKUS Ebben a kereszteződésben három percig kell várni a zöldre. Szabályok. Jó vicc! Zsörtölődsz, mégis minden nap erre jössz! Mint minden nap megállapítod, csak látszatszabadság, amit kapsz. Hiába diszponálsz évi egymillió felett, mér­nök úr. Amikor nyújtózkodni szeretnél, megpaskolnak, no-no, elvtikém! A takaró! A célfeladatát immáron teljesítette, nemde? Most jövünk mi! Akkor egy mappában elviszik az agyadat, a szívedet. Az éjszakáidat. A golyóstolladból a tintát. Na végre zöld! Nyomás. Ejnye! Az a vén csont rosszul van? Hely, az persze nincs. Fel a járdára. Bezárjam az ajtót? Fújj!- Bocsánat, uram! Valami baj van? Segíthetek? Hát... ez meghalt. Biztos a szíve. Mennyi lehet, talán hatvan? Én meg ötven. Uramisten! Ez halott! A szemem láttára meghalt egy ember. Mentőket? De honnan? A túloldalon egy kocsma! Futás.- Jó napot, főúr! Kérem, azonnal telefonáljon mentőkért, itt szemben ösz- szeesett egy férfi a járdán, valószínűleg meghalt, de talán... én visszamegyek, vigyázni... Igyekezz, mérnök, csinálj végre valamit végig! Mennyire lihegek egy kis futástól, lehangoló. Nem lehetett nagy élete. Ez a kalapcsücsök, meg a cipő­talp! Milyen siralmas.- Mi van? Hé, asszonyom! Mit művel? Meghalt a szerencsétlen, nincs két perce, itt jövök a kocsimmal, látom, amint megbillen, leroskad ide, háta a jár­dának... Mit mond? Lehetetlen!...Bocsánat. Milyen ostoba az élet! Miért kellett előkerülnie pontosan neki?? Itt a mentő.- Igen, halott volt, mire hozzáértem. Ez a szerencsétlen meg pont a fele­sége! Adni kellene egy nyugtatót, nem?... Mit tudom én, honnan került... Ezek jól elsüvítettek! Meg kell mondanom a dirinek! Ha kell az agyam, félre a trükkökkel! A hosszú póráz is póráz!- Jó napot, főtörzs elvtárs! Igen, itt az igazolványom, parancsoljon. Az is­tenért, egy kicsit finomabban, ez az asszony a felesége! Volt... Igen... értem... mégsem feküdhet egy nő egy férfira az utcán... közszemérem elleni vétség... Na nekem ebből elég!!- Őszinte részvétem, asszonyom. Micsoda hideg van ebben a rohadék kocsiban. Befűtök. Nemcsak neki? 45

Next

/
Oldalképek
Tartalom