Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 1. szám - Mészáros Tibor: Hullaeltakarítás - ad hoc Hippokratész

SZÁN GVINIKU S Meg kellene már mosni az ablakot, alig látok ki rajta. Gizi, csináld azt a vacsorát, mire vársz? Farkaséhes vagyok!! Ebbe a gürcölésbe bele lehet betegedni, ráadásul örökösen két tűz között. .Magyar elvtárs, nem gondolja, hogy mégsem a beosztottjainak kellene dön­teni maga helyett, hiszen éppen azért nevezték ki csoportvezetőnek, nem gon­dolja?” „Pukkadj meg!” JBéluskám, miért hagyod, hogy ez a macskajancsi sze- kírozzon bennünket, vén melósokat? Végül is te vagy a főnökünk, meg a szak- szervezeti bizalmink is egy személyben, nem gondolod?” .Akasszanak fel, te zsivány! Pofázni azt tudsz, dolgozni annál kevésbé.” Minden estére liftezik a gyomrom, az a tacskó gimnazista lányom meg a fejemhez vágja, hogy pribék vagyok Pribék! Gizi, mi a lófasz van a kajával?? Te meg mit tántorogsz, szaki? Beszívtál, mi! Le is ült a járdára a nyava­lyás. A portásunk nem győzi reggelenként hazazavarni a sok mólés melóst, hajnali hatkor már vigyorognak, nem győzöm kivédeni a stiklijeiket, mégis folyton mószerolnak! Ott egy autós. Az autósoknak persze mindenhol ott kell lenniük, mindenbe beleütik az orrukat, nyilván nem dolgozta ki a belét, máskülönben söpörne haza a járgányával, amit összelopott! Lehet, hogy meghalt? Gizi! Várj a vacsorával!! Telefonáljak, vagy lemenjek? Lemegyek! Na nem, az meg átjött ide, a cse­llónkba. Rendes fickó, mégse lehet minden autós szemétláda. De az meg nem lehetett részeg, ahogy leült a járdára, egyáltalán nem. A szív, az nem gye­rekjáték, ideje lenne kivizsgáltatni magamat. Itt vannak a mentők, gyorsak voltak. Gizi, mi lesz? Éhen dögöljek, tényleg?? Na-na! Puff. A mentősök elmentek! Úristen! Az halott! Ennyi az élet? Az meg, fogadjunk, a felesége! Kíváncsi lennék a Gizi arcára. Te vadbarom! A rendőrök persze csak szutyorognak, becsületes embereket igazoltatnak, a csö­vesek meg nyugodtan randalírozhatnak! Na mindegy, nincs igazam, nem cse­rélnék velük, hóba-sárba, kínlódni a sok svihákkal. Az autós elhajtott. Megjöt­tek a hullaszállítók. Gizi, ha kész a kajám, húzzál befelé, a túloldalon meghalt valaki, innen az ablakból pont látni mindent! A hullaszállítók, naná, hogy egyből a kocsmába tekernek, becsületszavam­ra, ebben az országban mindenki alkoholista, nincs nap a gyárban balhé nél­kül, a piálás miatt! Nyilván elviszik. Nézze a rosseb. Állítólag az ötvenes korosztályban arat az infarktus. Megnézetem magam. Vacsora nélkül bejössz ide, bámészkodni?! Gizi!! MELANKOLIKUS Bennem adott a képesség arra, hogy szeressem az embert, de az emberek képtelenek arra, hogy szeressenek, ezért én nem vagyok képes arra, hogy sze­ressem őket, és a kétszeres hiányból nem kioltás következik, ellenkezőleg, el­46

Next

/
Oldalképek
Tartalom