Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 5. szám - Alexander Widner: Megjegyzések az általam ismert világról
szél, de senki sem figyel. Senki nem akar semmit meghallani, csak kipletykálni. így senkit nem bírnak szóra. Köd burkolja a felismerést. A vallási mélységek matematikai elvek szerint mutatkoznak meg: a párhuzamosok a végtelenben találkoznak. Az ellentétesség így őrződik meg - természetesen valahol a végtelenségben, valamilyen Ómega-pontban. Nos, így vagyunk folyamatosak. Szigorúan, egy vonal mentén megyünk végig az úton. A másik oldalt szem elől vesztettük. Gondolatokkal most a végére tudunk járni. így gondoljuk mi, azok, akik egy irányba haladunk. Az intellektuális tisztességtelenségtől az embernek eláll a lélegzete. Még a pontosan előre kiszámított jóslat is csak gyanú. Az építészet egykor a jóérzés eleme, most rád kacsintgat: nézd meg, de lakj máshol. Létezik-e olyasvalami, ami nem számításból kerül hozzánk? Az örökkévalóság koncepcióját szétrombolja a reklám. És ez nem feltétlenül jelent rosszat. A vágy logikája hajtja az akaratunkat, és azt kicsi akarattá formálja át. A szupermarket bennünk rejlik. A bámészkodó emberi lény sohasem szégyenkezik. Senki sem tiltja meg, hogy megmelegítsük a szomszéd kezét, ha szerencsétlenség éri. Kant szerint ez vagy jutalom, vagy érdem. Döntöttünk. Az arcot ugyanúgy le kell filmezni, mint a hátsó felet. A nézet más. A lézerrel foglalkozó Charles Townes beavatkozik a filmbe. 500 évvel ezelőtt Johannes Fust beleavatkozott Johannes Gutenberg műhelyébe, és mindent elvett tőle. A többi ismert. A napi szóbeszéd a jövőnek szóló szóbeszédig; az agy megterhelése egyre növekszik. Bill Gates átugrik a könyvön. A szexualitást számokban, zajjal és képpel fejezzük ki. A zaj ránk zúdul, amibe belevetjük magunkat, ez volt a feladatunk. Hozzá kellene szoknunk, hogy a történet idegesítő. A bevillanó álom, ami nem hagy minket aludni. És az az álom, ami belülről nyomaszt bennünket. Egészen addig adjuk ki magunkból, amíg ott állunk falfehéren. Felülről és alulról szorítóban vagyunk. És azután újra kipihenjük magunkat. Az ateizmus ezért jelenik meg új vallásként, erőszakosnak tűnik, amit tagad. Az isteni, bibliai már nem működik. A szentlélek hétköznapisága a szent lelket közhellyé avatja. A Szent Péter Bazilika árnyékában hűsöl. Minden elsődleges és tőlünk független. Még a katasztrófa is. Aristarchos von Samos átadta Kopernikusznak, amit ő Galileinek adott tovább, amíg a világkép a katolicizmus felé nem irányult. A geocentrikus nézet vált elsődlegessé. A heliocentrikus pedig romokban hevert. Bach a csem- ballót szerette, nem pedig a ridegen hangzó csembalót. Bach Silberman zongoraügynöke lett. Az eredeti hangszerek gazdái rákényszerítették újra Bachot a bosszantó csembalóra, amelyet cserébe egy Steinway miatt széttört és elégetett volna, vagy pedig lézerrel szétvágta volna. Minden katasztrófába torkollik, legfőképp az eredetileg katasztrófára képtelen dolgok. És az elsődleges választások még mindig az óhajtott jelszó alatt zajlanak: ha idióta idiótákat akartok, akkor idióta idiótákat kaphattok. Hiszen az idióták védőburka éppen az, hogy szinte rögtön elfelejtik őket. Választók és választottak azok, akik az eddigi életükben oly sikeresek voltak: kis szemét jellemű emberek. Megdöbbentően piros zokniban és szorító vadászingben. A tisztánlátók 2%-a már régóta szerény: vidámak vagyunk, szinte boldogok, hogy nem következett be valami rosszabb. Sztranyák Zsófia fordítása 416
