Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 5. szám - Daniela Kogler: A lélek interdiszciplináris térképe
DANIELA KOGLER A lélek interdiszciplináris térképe A fiatal művésznő és művész pedagógus, Regina Hadraba, aki 1964-ben, Waidhofen an der Thaya-ban született, műveivel fogja a karintiai kiállítás kínálatát gazdagítani. Ezek a művek a képzőművészet, a költészet és a zene interdiszciplináris kölcsönhatása között mozognak: a súlypont az Ingeborg Bachmann lírája iránti sokéves érdeklődésen van. Újra és újra nagy hatást gyakorolnak műveimre írások, nők Urai írásai, különösen Ingeborg Bachmann szövege. Költészete tömör formájában, rövid, pregnáns mondataiban számos képet találok és látok, amelyek a saját érzelmeknek is tág teret nyitnak. Ebből az érzésből kiindulva alkotta meg Regina Hadraba képek, művészeti könyvek és installációk sorozatát, amelyek Ingeborg Bachmann lírai szövegét szenzibilisen megközelítve egyidejűleg összetéveszthetetlen kifejezésmód hordozói is: szöveg és képi alkotás egymással szemben állnak, egymásba folynak, és az egységes emberkép ontológiai adottságát tükrözik. A szavakkal létrehozott hangulatok képekben konkrét elképzeléssé válnak, hangulatokká, amelyek szabad utat adnak a szemlélőnek saját interpretációjához. Érzelmek, belső tapasztalatok, és lelkiállapotok válnak láthatóvá. Akárhová fordulunk a rózsák viharában, tövisek világítják meg az éjszakát, és a lomb dörgése, amely oly halk volt a bokorban, nyomon követ bennünket. A háromrészes sorozatot — Aria I, monotípia olajban - a fent nevezett jelmondat ihlette. Tíz összefüggő munkából áll a Böhmen a tengernél fekszik című munka. Egy további sorozat, az Árnyékok, rózsák, árnyékok című alkotásban versek, A Honfoglalás, A nagy szállítmány, Észak és dél, továbbá Sok év után témáját dolgozta fel. Ezeket a sorozatokat az írás, illetve a lírai szó és annak individuálisan elképzelt és rajzban konkretizált megjelenítése és az emocionális adottságok sorrendje jellemzi. A szövegek integrációját a képi világba Regina Hadraba abból az aspektusból látja, hogy az írást a rajzolás egyik formájának tekinti, és Joseph Beuys-ra hivatkozik: Akkor is, amikor a nevemet leírom, rajzolok. Ez az interdiszciplináris közelítés a művészethez, illetve különböző művészeti irányzatok kívánt és megcélzott kapcsolata, megegyezik azzal az egységes emberképpel, amelyet Regina Hadraba a modern és a posztmodern koncepcióval állít szembe, miszerint a szubjektív emberi világ független, már biztonságot nem nyújtó szegmentekre esik szét: Munkám során továbbra is 417
