Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 5. szám - Marlen Schachinger: Ingeborg Bachmann - vagy pihent agyak Klagenfurtban

MARLEN SCHACHINGER Ingeborg Bachmann — vagy pihent agyak Klagenfurtban? Marlen Schachinger szül. 1970, Felső-Ausztria Főiskolai tanulmányok: komparatisztika, germanisztika és romanisztika, Bécs. 1999 óta szabadfoglalkozású írónő'; megjelent az Aarche kiadónál der Rampe und Freibord, A Schikaneder Poetry Slams díjnyertese, karlsruhe-i hangjátékdíj (1999), felső-ausztriai tartományi és állami ösztöndíjak (2002), valamint a klagenfurti irodalmi kör díja (2003) Amikor a Semmeringen áthajtottam, találkoztam valakivel, aki azt mondta, szívesen olvasna egy könyvet, amelyben viszontlátná saját magát. Mint em­bert, egész valójában. Saját világában. Ez gyakran megtörténik velem. De lehet, hogy csak véletlen. Vagy szerencsém volt. Lehet, hogy rajtam is múlott. A döntő' szempont az, hogy az olvasónak hiányzott-e az író világa... Aki túl sok tanácsra hallgat, az képes létrehozni egy csodálatos egyveleget, de nem saját hangnemet. Vannak könyvek, amelyek éveken át elkísérnek, és számomra - a meg­megújuló olvasásban - meghittnek, és egyszerre újnak tűnnek föl. Ingeborg Bachmann írásai ezek közé tartoznak - különösen a regények és az esszék. Ezért lepődtem meg a kérdésen, amikor tudni akarták tőlem, mennyire aktuá­lis (még) Ingeborg Bachmann a fiatal irodalmárok számára. Bachmannt a nagyon is aktuális írónők közé sorolom; nyelvében, gondolkozásmódjában, kri­tikájában. És leginkább a képeiben. Bachmannt azok között lehet számon tar­tani, akiket nem lehet megfogni, akik nem követtek semmiféle divatot, és nin­csenek kitéve annak a veszélynek, hogy a divat múltával érdektelenné válnak. Ámbár magamat - vele ellentétben - kifejezetten irodalmárnőként látom, meghatározásomban a szó utolsó betűi fontosnak látszanak. Bachmann nőfi­guráit zátonyra futott áldoz at-létükben látom problematikusnak, szó szerint, ámbár mondanivalójának sajnálatos aktualitását - a fasizmus férfi és nő kö­zött kezdődik - aláhúzni kívánom. Az írónő-foglalkozás egyike azon keveseknek, amelyek igényt támaszta­nak, és lehetőséget nyújtanak egy más világot teremteni, és abban élni. Vagy, mint a sokat olvasott spanyol szerző, Pessoa (sic!) mondta: én az vagyok, aki nem tudtam lenni. Alakokat kreálok, belőlem jönnek, és mégis, a személyemtől 407

Next

/
Oldalképek
Tartalom