Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 4. szám - Kovács Sándor Iván: Árkádiában élt ő is
Ez a köznapi „remél lem” oly természetessé teszi az amúgy sem preferált fennköltséget! Faludi, a római Szent Péter bazilika magyar gyóntatója inkább világi költő', semmint túlbuzgó istenes lírikus. Tele van világlátott tapasztalatokkal, élményekkel, udvarlás-koreográfiával, finom erotikával, bájos vagy rút testiséggel. Mária Teréziához alighanem ő merte címezni a világ legrövidebb dicshimnuszát, ezt a kis „oszlopképes” emlékműtervezetet: Márványt, aranyt, fejtegessünk, Ezer oszlopképeket Asszonyunknak eregessünk, Véssük környül ezeket. Ez persze önkényes állítás, mert ezt az önállóan is megálló szakaszt a Mária királyné asszonyunkhoz címzett tizenkét strófás hódolatból vettem (ez került bele az egyetemi Ősi ris—Szöveggyűjteményhe is). Kimetszhetőnek látom: sírfelirat-tömör, Rómára emlékeztet, s telített tíz szó az egész: (Az „ereget” ég felé mutató obeliszkre utal.) A XVIII. századi Róma még tele volt ókori-középkori romokkal. A nagy Piranesi felbecsülhetetlen értékű metszetkollekcióban örökítette meg ezt az antik Rómát. Faludi is romtól romig lépdelt az Urbs utcáin, s le-lehajolhatott egy szép kó'darabkáért vagy amforafülért. Az elvihető' „romárú” külön nagy szemétdombként halmozódott fel: ez volt a Monte Testaccio, a Cserépdomb, vagy Csúnyafej domb (ahogy mi - harminc-negyven éve római ösztöndíjasok - elneveztük). A Római Magyar Akadémiának 1948-ban sokáig utolsó ösztöndíjasai közül Nemes Nagy Ágnes volt a Testaccio-domb cserépdarabkáinak szenvedélyes gyűjtögetője. Táskanagy-retiküljében mindig egy összecsukható gyalogsági ásót hordott, hogy megbolygathassa a bokrok, szeméthalmok alatt a sokszáz éve-volt római világot. Faludi Ferencnek is van egy ilyen helye. A Pásztori-versek III. eklogájában olvassuk Menalcas beszámolóját amatőr „vár- alji” régészkedéséről: Minap a vár alján legelvén vájkáltam, Reménységem kívül egy kupát találtam. Kecskepásztorok ritkán „vájkálnak”, azaz régészkednek. Én ezt a két sort Faludi önvallomásának vélem. Sok ilyen „váralji” helyet „vájkálhatott” Róma városában, s ha nem is kupákat talált, felteszem, kézbevett egy-két szép cseréptöredéket. Nemes Nagy Ágnes egy nagy, kerek tálban tartotta római cserép- és kődarabjait. Én befalaztattam azokat zuglói házunk frízébe egy ügyes kezű kőművessel. Aromái Testaccio kövei zugió „Tiberis”-ére, a Rákospatakra néznek. Könyvtárszobámban Faludi Rómáját idézik annak az 1810-ben megjelent Róma-metszetalbumnak a bekeretezett lapjai is, amelyet még egyetemi hallgató koromban vettem 80 (nyolcvan!) forintért a pesti Központi Antikváriumban. Piranesi-lapjait alighanem a XVIII. századi lemezekről nyomták. Faludi utókora nem tudta megállni, hogy ne képzelje el Faludi Ferencet testi valóságában, intimus tárgyai, bútorai között, persze nem a Rákospatak 374
