Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 4. szám - Kovács Sándor Iván: Árkádiában élt ő is

látványra nyitott ablakokkal. Toldy Ferenc, „irodalomtörténetírásunk atyja” rendelt egy ilyen abszolút ideális acélmetszetet valakitől, és 1853-ban rátétette a maga Faludi-kiadásának címlapjára.

Vargha Balázs így íija le a képet: „Karcsú, elegáns, ifjú pap ül az íróasztalánál, elmélyed az alkotásban. Nyitott ablakán át a római Szent Péter bazilika kupolájára látunk. Mi, a kép nézői látjuk ezt, ő, a munkájába temetkezett költő legföljebb az ihlető szent harangot hallja.”

Mily messze van ez az igazságtól! Révai Miklós még ismerte Faludit, Batsányi János pedig levelezett a rohonciakkal: ki emlékszik Faludira, milyen volt haja, szeme, arca, teste? Révaival egybehangzóan azt állították a válaszolók, hogy .középtermetű, tellyes képű, vaskos ember volt, és [...] egy kevéssé kopasz.” Megjegyzem szemtanúként, hogy ez a jellemzés a megszólalásig illik a nagy Faludi-kutatóra, Szauder Józsefre, csak egy fekete keretes szemüveg hiányzik a képből.

Bőszavú magyar költészet — mondottam fennebb. Faludi tömör és takarékos; akár egy-egy szóból is csinál verssort. A Pázmány körüli barokk lírikusok hozzá képest dialektikusán hosszadalmasok. Vallásos énekei közül a nyolc rövid szakasznyi Szent István és a Szent Imre, a többi egyre rövidebb, karcsúbb (Az Úr Jézushoz, A Feszletre, A Szűz Máriához, Szent Emidhez - ez a 303-ban lefejezett Emid a földrengés olasz védőszentje). A vallásos énekek szülőföld- szeretettel, öntudattal, buzdítással, erővel és gyöngédséggel teli, felesleges szavak nélküli pontos dicsőítések. „Téged tisztel kis országunk”; .Magyarország, vigadozz!”; Megtágítja országunkat”; „Budán nyugszik Buda vára, / E

375