Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 1. szám - Molnár Miklós: Bolond Istók életiratai
janak és tiporodjanak és percselődjenek a tyúkocskák, míg a posztmodern civilizáció kasztrálógépe ki nem heréli a legutolsó kakast is!- Úrapám, micsoda nyomorú kínlódás lett az élet ebben a megcsonkolt, legázolt, kiherélt, széttolvajlott, eltahósodott országban! Hej, egy jó kis pallosjogunk ha volna: de karóba húzatnék, fólnégyéltetnék sok hitvány tolvajt, cen- ket, hazuglárit! Az a rusnya kis vipera is, akit Dalmává stilizáltam, rettentően megérdemelné, hogy négybe vágassam, és kutyákkal nyalassam fól a vérét...- Legyél hozzá irgalmas szívvel inkább, anyád is ezt mondaná szegény, ha élne, és ezt mondja holtában is. Mert hálás lehetsz a „rusnya kis viperának” meg a „sok hitvány tolvajnak, cenknek, hazuglárinak”. Köztük élhetsz igazán inkognitóban, Witold vagy Istók képében. Rajtam se vette észre soha senki, hogy ki vagyok. Te is folyton félreértettél és ok nélkül gyaláztál, kisfiam. El is árultál, nem háromszor, hanem százszor.- Miért nem adtad át nekem a tudást, amit a te apád rád hagyományozott?- Mert nem lehetett, és mert a tudás nagy részét, amit apám rám hagyott, elkótyavetyéltem. De te meg fogod lelni a módját, hogy visszatalálj ahhoz a tudáshoz, amire szükséged van.- Legalább az öreg Matula keze alá adtál volna néhány hónapra, hogy megtanuljam, hány hét a világ, és mitől döglik a légy...- Matulák nincsenek, legföljebb regényekben. Tanítómesternek ott volt neked Fess Marcell és a Porte d’Orléans-i koldus - meg Krisztina és Anuca. A gyerekkorod is tele volt mesterekkel, hiszen te magad írtad: ,Miuc was a vastly rich and in many respects happy childhood - almost heavenly happy, though at times exceedingly hectic. My good education was for the most part taken care of by domestic animals: cats, dogs, chickens, ducks, goats, a horse, a cow, buffaloes... Plants and trees, creatures of the garden and the forest initiated me into the deepest meaning of life; dragon-flies, may-beetles, snails, lizards, grass snakes, vipers, badgers, rabbits, hedgehogs, foxes, deer, and all kinds of birds. Some trees in our garden taught me more than any »guru«, educator or textbook ever can. I will always remember those noble pines standing watch over my childhood; those generous walnuts offering me friendship, dwelling place and nutrition. Among my countless teachers no doubt my daughter Nella has been the most genuine one, with her inexhaustible zest for life. We’ve secretly agreed upon growing - and then staying - young, upon never »growing« old. She, more than anybody else, made me understand, to the core of my being, that the world is a wonderfully inhabitable place - in spite of rumors to the contrary. I feel at home everywhere. I may have been born at the right place, at the right time after all.” („Mérhetetlenül gazdag és sok tekintetben boldog gyerekkorom volt, szinte mennyeien boldog, bár időnként felettébb mozgalmas. Jó nevelésemről leginkább háziállatok gondoskodtak: macskák, kutyák, kacsák, kecskék, egy ló, egy tehén, bivalyok... Virágok és fák, a kert és az erdő lényei avattak be az élet mélyebb értelmébe; szitakötők, cserebogarak, csigák, gyíkok, vízisiklók, viperák, borzok, nyulak, sünök, rókák, szarvasok, meg százféle madár. Kertünk egyik-másik fája többre tanított meg, mint amire bármilyen »guru«, nevelő vagy tankönyv valaha is megtaníthat. Soha nem fogom elfelejteni a gyerekkorom felett őrt álló nemes fenyőfákat, meg azokat a nagylelkű diófákat, melyektől barátságot, búvóhelyet és táplálékot kaptam. Megszámlálhatatlanul sok tanítóm közt legigazibb a lányom, Nella - az ő kimeríthetetlen 32
