Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 1. szám - Molnár Miklós: Bolond Istók életiratai
A kunvásárhelyi kanári-comité elnökének följelentése nyomán az inkriminált bejegyzés szerzője meg a szovjet tudományos akadémiai szómű egyként „lefoglalást nyer”. Elkezdődik az igazi matúra, elkezdődik Istók beavattatása a világ nagy dolgaiba. Elkezdődik a cinkosítási tanfolyam; a hatalom bűneinek újraelosztása; a mindenkire kiterjedő bűnrészesség tudatának gondos kimunkálása. (Istók immár megtanulja, ha törik, ha szakad, hogy nincs nemesebb szépművészet a hazugság művészeténél.) Elkezdődik az irgalom kurzusa. És izgatás vádjával monstre tyúkper indul ellene/érte; előzetes letartóztatásba helyeződik a megyei rendőr-főkapitányságon. Abolsevizmus sorsa ezzel végképp megpecsételődik. Fusson, akinek nincs nyála! BÚCSÚ-KUKORÉKOLÁS A tékozló fiú párbeszéde holt apja szellemével- Apám!- Tessék, kisfiam!- Vaddisznók közt kiskakas, egyre csak kapaszkodom, de a trágyadombra sohasem érek föl. Egyébként elmúltam ötven, te harminc éve meghaltál, már nem a kisfiad vagyok! Szeretnék elszámolni veled, túljutni rajtad, felnőni már végre. Állandóan kikukorékolsz belőlem. Akármit írok, csak ügyefogyottra és oktalanra sikeredhet. Különben meg aki az irodalmat komolyan veszi, az hülye, és aki írás közben nem csinál magából hülyét, az még nagyobb hülye. Amit eddig írtam, az színtiszta, merített hülyeség. Akad olyan hülye, aki egyetlen szót is komolyan vesz belőle? Csak egy szót szólj, és megvirrad az én lelkem!- Az a legfontosabb, kisfiam, hogy el tudd választani a világosságot a sötétségtől. Ha hírül akarod adni, hogy pitymallik. Egyébiránt mindegy, mit csinálsz, ha éber tudsz maradni. Én a látszatvilág kakasa voltam, te legyél Isten hülyéje. írjál hülyeségeket, műveidben fejezd ki a hülyeséged, és reménykedjél, hogy az emberek ellenszenve és szigorú ítélete átformál, sőt újjáteremt majd - így keveredhetsz ki abból a karmából, hogy én voltam az apád.- Értem, apám. De a létező írás nem Isten választásának az eredménye, nincs tehát abban a helyzetben, hogy a lehetséges írások közül a legjobb vagy a legrosszabb legyen...- Szóval hülyeség, amit a hülyeségről meg a karmáról mondtam, mert szerinted a textuális munka mozgás és játék / játékos mozgás a jelszórás végtelen terében? Csak nem akarod megderridultan azt szajkózni te is (éljen a szajkószabadság), hogy a szövegtevékenység nem illusztrál semmit / a semmit illusztrálja, és végtelenül sok univerzum / multiverzum adódik e tevékenység közben, és mind kapcsolatban van egymással? Kisfiam, járj inkább kakasverőt, ragassz kakasleppentyűt az állad alá, kakassarkantyút a bokádra, kakaslábmohart a lábad közé, és búbolj, benderéssz, petélj, tojózz, babozz, fékj, cicerélj! Kakasolód31
