Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 1. szám - Molnár Miklós: Bolond Istók életiratai
meg a fajankóit! - bármikor odaadta fél királyságát (ösztönösen is érezve tán, hogy egyszer elkonfiskálják majd az egészet). Alig serdült sihederré, jókorát odasercintett a családi ház küszöbére: 1919- ben Hunnia nagy romlásán való háborodása, vagy inkább a félsz, hogy rabiátus atyja eló'tt nem állhat meg a halasi gimnáziumban szerzett gyatra matéziskalkulussal, a vörös katonák közé sodorta. Neki is azt ígérték, hazudtak persze, ahogy csak a kommunisták tudnak, hogy vizsga nélkül kap érettségi bizonyítványt, ha fólcsap vörös katonának. Igen gyorsan be is avatódott a vörösökre vonatkozó tudás alapelemeibe. „Az ember, ez a tollatlan, ingatag, hálátlan és színlelő' kétlábú, a világköpe- delem lényei közül azzal tűnik ki leginkább, jegyezte meg Fess Marcell, hogy folyton-folyvást kényszeresen lódít, néha akkorákat, hogy recseg a firmamen- tum. A kommunistáknál aztán beszakad a mennyezet, »a mennyiség minőségbe csap át«. Mentimur, ergo sumus, hazudozunk, tehát vagyunk: követelménnyé, firtathatatlan rendszerré emelkedik a hazudozás; élni, az hazudozni - és senkit sem hagyni békén, mindenkit kötelezni, hogy higgyen a hazugságainkban. A nyelv, a gondolkodás, a közbeszéd gyógyíthatatlanul megfertőződik, minden tudás meghamisítódik, átíródik a kommunista üdvtörténet lábjegyzetévé, előtörténetévé. Mihelyt a kommunisták beteszik a lábukat a történelembe, tort kezd ülni a győzhetetlen majomész: a kizárólagosság, az egy-szempontúság, a türelmetlenség, a gondolkodás lerohanása, a megfélemlítés, a kiátkozás, a demagógia, a bűnbakképzés, az írás és az olvasás hatósági ellenőrzése, az élet föláldozása az »eszme« - a hatalom - oltárán. Éjjel-nappal csattog a korbács, munkálkodnak a besúgók, íródnak a följelentőlevelek százezrével.” A csúfos felsülésbe torkolló goromba tréfa parádés csattanója: a 19-es pró- bakommün bukása után az idősb Istókot halálra ítélték. A legidősb Istóknak összes egyházi és világi befolyását latba kellett vetnie, hogy a halálos ítélet kegyelemből ötven botütésre változtattassék át. A tékozló fiúra a kálvinista Mekka főterén, nyilvánosan mérték rá a kegyelmi suhalmakat - Lúdas Mátyás se döngette el Döbrögi uraságot akkurátosabban. Az ifjúkori zengő tombolás szelíd előhangja volt csupán a későbbi nagy lázadásnak, melyet a feszes kálomista környezet már végképp nem hajlandó megbocsátani: hogy papfi, sőt segédlelkész létére pesti zsidólányt vesz feleségül. (Meglehet, épp a papfisága motiválta ebben is; összes lázadásának voltaképpeni címzettje Kálvin & Luther lehetett, a modern Európa sátáni géniuszai, Hitler & Sztálin szépapái.) Gyönyörű asszonyának sikerült ugyan kimenekülni a náci halálzónából, de aztán Londonban öngyilkos lett. Őróla Istók úrfi sosem hallott az apjától, jószerivel csak a nevét ismeri e néhai asszonynak, s egy fényképét látta - mégis igen közeli rokonának, tiszteletbeli mostohaanyjának érezte mindig. Micsoda robusztus pojácáskodásokban törtek elő a szunnyadó titkok az idősb Istókból! Harsány tréfálkozásait háborús dúlásnyomok jelezték. Istók balsejtelme: apjának lecsapolatlan szerepjátszó viszketege előbb-utóbb színész(nő)t köp ki az Istókfiak nemzetségéből, vagy legalább beszippant egyet (mint gácsér a taknyot). 1958 őszén megyei tanfelügyelő látogatta meg a gányóvári elemi iskolát, ahol az idősb Istók (teológiai, majd konzervatóriumi tanulmányok után, ön24
