Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 3. szám - Fűzfa Balázs: A másik irodalom III.
A szerző a médiumváltás kapcsán „új olvasásiról is beszél, sőt, arról, hogy „az emberiség nemzedékről nemzedékre hagyományozott tudásállományának jó része természeténél fogva nem lineáris szerkezetű, így az eredendően lineáris könyv és könyvtár csak technológiai kényszermegoldás a tárolására” (65.)- (Hadd emlékeztessünk itt zárójelben sorozatunk bevezetésére, amelyben hasonló gondolatokat fogalmaztunk meg az olvasás és az írás perspektíváiról szólva.) Kappanyos néhány bekezdéssel korábban így vezeti be a változások irodalomtudományt érintő (egyik) lényeges mozzanatát: „bizonyos típusú információ (...) valóban nemlétezővé válik: megszűnnek az írói kéziratok, nem marad nyoma a javításoknak és változatoknak, a szerző winchesterén lévő szöveg betűhíven azonos a megjelent variánssal. Miközben a filológia hozzájut azokhoz az eszközökhöz, amelyekre mindig is szüksége lett volna, tárgya lassanként elenyészik” (64.). A későbbiekben az Ideális Könyvtárról értekezik a szerző - amely nem más, mint „a korlátlan számú, egyenrangú szöveg kölcsönös kapcsolata” -, majd a médiumváltás jellemzőit és következményeit részletezi az írásbeliség fentebb már említett különböző területein. Az első két szférában - lexikonok, szótárak, illetve szövegkiadások — „az új, digitális médiumé a jövő”. A szép- irodalomban részletesebben vizsgálódik Kappanyos a nemlineáris modellek körében („körkörös szöveg”, „elágazó struktúrák”, „permutáció”), s végül is arra a következtetésre jut, hogy „a könyv (...) addig marad fenn, amíg a funkció fennmarad. És bármennyire is statikus, determinált, lineáris, azért ott hordozza magában az újraolvasás szabad, dinamikus lehetőségét. Mert ha a folyó ugyanaz marad is, bizonyosan megváltozik a láb, amellyel belelépünk” (79.). Müllner András a hipertextuális közlés anomáliáiról értekezik Joyce-tól, Prousttól, Mallarmétól, Borges-tól és a Bibliától indulva, hogy aztán Mészöly Miklós Megbocsátásának, hipertextté való átírhatóságát igyekezzék bebizonyítani. Benke Gábor az irodalomtudományi kutatásokban alkalmazható informatikai alkalmazásokról beszél egy konkrét kutatás kapcsán, melynek tárgya a XIX. század második fele kritikai irodalmának feldolgozása volt. Benke a kutatás korrekt és tanulságos ismertetése mellett fontos javaslatokat is tesz például arról, hogy az egyetemeknek sokkal nagyobb szerepet kellene vállalniuk a minőségi tartalomszolgáltatásban - ezzel az újabb funkcióval igazolva „nélkülözhetetlenségüket és rátermettségüket” -, illetve abban, hogy a háló segítségével tudományos eredményeiket nyilvánosságra hozzák. Helikon, 2003/2-3. Az irodalomtudományi szemle e számában a „másik irodalom” szempontjából három fontos recenzió is megjelent Némedi Andrea tollából. Ezekben a szerző a német digitális irodalommal foglalkozó szakkönyveket tekinti át pontos elemzéseiben. Nina Hautzinger könyve „az internet irodalomra gyakorolt hatását vizsgálja. A tanulmány kiinduló hipotézise szerint a szóbeliségről az írásbeliségre, illetve a kézírásról a nyomtatásra való áttérés után a digitalizáció az irodalom 275
