Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 3. szám - Fűzfa Balázs: A másik irodalom III.
dolkodást, lett légyen technikai eszközről, filológiai munkásságról, könyvterjesztési szándékról vagy magánéletről szó” (42.)Draskovits Imre - a tematikus összeállítást záró tanulmánya - a media- lizálódást, kulturális átalakulást pedagógiai szempontból veszi górcső alá. Történeti áttekintést ad írásbeliség, oktatás és kultúra kapcsolatáról, majd az internetnek az oktatás módszertanában játszott szerepét mutatja be. A virtuális tanulási környezetnek mindenképpen ki kell egészülnie fizikai tanulási környezettel” - mondja (48.), majd a tanári szerep átalakulásáról, illetve az oktatás különböző szintjeinek megváltozásáról beszél. Többek között megállapítja: ,A képernyő előtt ülve az értelmes olvasás, sőt egyáltalán az olvasás könnyebben és sikeresebben megtanulható, mint könyvet betűzgetve, és az elektronikus szövegszerkesztő használata radikálisan javítja a fogalmazási készséget” (50.). A dolgozat zárlata is visszafogottan pontos, és joggal olvashatjuk az egész összeállítás végszavaként - megnyugtatóan szól mindazok számára, akik félnek az új, intermediális kortól, vagy épp csak fanyalognak amiatt, hogy úgy érzik, végérvényesen elveszítenek valamit (de hiszen a kerék sem tűnt el a repülőgép megjelenésével, Párizsba mégsem lovaskocsival indulunk el!): ,A jövő valami érdekeset és forradalmian újat tartogat, beláthatatlan veszélyeket azonban egyelőre nem látni a horizonton” (50.). Hócipő De nemcsak a „komoly” folyóiratokban, hanem az olyan, szatirikus kéthetilapban, mint a Hócipő, is találhatunk internetes rovatot. Murányi Marcell jegyzi, a címe Neccketrec, s azért idézzük meg tallózásunkban, mert a célja valójában nem több, mint hogy humoros formában megismertessen az internet és a digitalizáció - ha tetszik: az új média - eszközeivel, hogy segítsen azok „mindennapi fogyasztásában”. Murányi kitűnő érzékkel írja és szerkeszti - egyre több vendégszerzővel - a rovatot, s szelíd (ön)iróniával kezeli ezt az egész katyvaszt, miközben persze rajong érte, s külön „alrovatot” tart fenn - Digitális brutal címmel - arra, hogy a hálóvilág egyes jelenségeit mély szarkazmussal tegye nevetségessé. Ha tetszik, ha nem, a könnyednek látszó szórakoztatás közben észrevétlenül „népművel” tehát a szerző: dicséretére legyen mondva: okos mértéktartással. Murányi megtalált egy hangfekvést, amelyet azok is szívesen olvasnak, akik még csak most ismerkednek a háló áldásaival, hisz a rovat alapvetően nekik szól (.Mondta már Önnek a csemetéje, hogy ne idegeskedjen, csak egy klikkelés az egész, s Ön nem tudta, mi az a klikk? [...] Fenyegették már a következő szavakkal és kifejezésekkel: domain-név, e-mail-szerver, letöltés, attachment, banner, kbit/s, file not found, java, honlap, spam, modem, hiperlink, dotcom?”). De azok is örömmel veszik sorait, akik már évek óta ,benne élnek” a digitális világban, s épp egy kis öniróniára vágynak, arra, hogy lássák, miközben véresen komoly, aközben mennyire nevetséges, mennyire groteszk is tud lenni ez az egész - természetesen éppen úgy és annyira, mint ama bizonyos ,Igazi élet”. 272
