Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 3. szám - Fűzfa Balázs: A másik irodalom III.
Barabási Albert-László, Behálózva, Magyar Könyvklub, 2002. A hálózatok új tudományával közérthető módon — s szerencsére szintén szelíden s humorérzékkel szóló - foglalkozó könyvet a kiadása után hamarosan utánnyomásban is meg kellett jelentetni. De mi is lenne ez az új tudomány? Fizika? Biológia? Kémia? Kibernetika? Netán ezek valamilyen keveréke? Barabási Albert-László, magyar származású, Amerikában élő hálózatkutató állítása - s kutatásai - szerint mindenki mindenkivel, s minden mindennel ösze- függ: tudományban, üzleti életben, mindennapokban. A hollywoodi színészek éppúgy hálózati kapcsolatban vannak egymással, mint a legegyszerűbb élőlények sejtjei. Az AIDS terjedése vagy a rák jellegzetességei éppúgy leírhatók egy internetszerű hálózat képletével, mint a baráti vagy a tudományos-szakmai kapcsolatok. A Föld bármely különböző pontján élő emberek összeköthetek négy-öt-hat kapcsolódási ponton — az ismerősök ismerősein - keresztül. Külön öröm, hogy ez utóbbi tudományos felfedezés egyik inspirálója - vagy inkább „utólagos bizonyítéka” - Karinthy Frigyes Láncszemek című novellája volt, s természetesen az is külön öröm, hogy az eredetileg angolul írt kötetet a gráfelmélettől indító gondolati rendszer Erdős Pál és Rényi Alfréd, magyar matematikusoktól veszi kezdetét! (Karinthy említett novellája a Minden másképpen van című kötetben jelent meg. A hálózatok új tudománya egy merőben szokatlan paradigma. Ha van ilyen, vagyis ha van „másik tudomány”, akkor talán joggal használjuk sorozatunk címéül is a „másik irodalom” kifejezést.) „Szent Pál és MafiaBoy (a tizenöt éves fiú, aki ideiglenesen megbénította a Yahoo!, az eBay és az Amazon.com rendszerét - F. B.) között óriási a különbség: MafiaBoy tettei a rombolásra irányultak. Pál, kezdeti szándékai ellenére, a korai keresztény közösségek között hídépítő szerepet játszott. Kettőjükben azonban van valami közös: mindketten a hálózat mesterei voltak” - írja Barabási, majd a későbbiekben a halmazállapot-változásoktól a tőzsdén keresztül a gazdasági vagy a politikai hálózatokig, a koktélpartik közönségétől a nagy áramszünetek bekövetkeztének okaiig s a valóságos, illetve a számítógépes vírusok terjedéséig, vagyis életünk minden sejtjéig és pillanatáig ha- tolóan vizsgálja - és vizionálja - a hálózatok, a hálózatosodás szerepét. A szerző intuíciója páratlan, stílusa pazar, gondolkodása lenyűgöző - elsősorban talán azért, amiért Einstein, Öveges József vagy Teller Ede ragadta magával az embert: Barabási ugyanis nemcsak fizikus, nemcsak hálózatkutató, hanem „művelődéstörténész” is. Fejezeteit gyakran novellisztikus részletekkel indítja - például Erdős és Rényi gyerekkorából -, máskor elmesél egy tanulságos epizódot a saját vagy a tanítványai életéből. Szó esik irodalomról, történelemről, politikáról, szociológiáról, mindenféle tudományokról, de anélkül, hogy Barabási olyasmibe ártaná magát, amihez nem ért. Nem is célja, hogy beleszóljon más tudományok speciális kérdéseibe. Viszont roppant érzékenységgel figyel föl mindenre, ami a hálózatosodás legkisebbjeiét mutatja. Minden bizonnyal semmi mást nem tesz, mint a közös nevezőket keresi. Mindannyiunk életének közös nevezőit. 273
