Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 1. szám - Határ Győző: "Autentikus líra"; "Frotáttörés"; Emigránsnak születni kell; Elszólás; Szabadsághősök vagy ámokfutók

Emigránsnak születni kell

tegnap tovainternáltak héthatáron túlra toloncolnak úgy irigylem aki vesztegel! nem a pólyahordó eszterágat nem a házat utcát és országot: én a bolygót tévesztettem el

más hazátlanok hónukba térnek mért maradtam én néger fehérnek színre-szagra más és idegen...?! merre lett vón’ eredetvidékem s hol a torkolat kiszabva nékem tengerár hol elhal énekem Az emigráns

(Üvegkoporsó - Auróra 1992)

»1914. november 13-án, emigrációban születtem«. Ezzel a felütéssel kezdődött Isten Hozzád Emigráció című tanulmányom, amelyet 1976-ban olvastam fel a hollandiai Mikes Kör szokásos évi szümpozionjának egy délelőttjén.

Mondanom sem kell, az első szótól az utolsóig a szemek kereszttüzében. A provokatív felütéssel feszült hangulat támadt a teremben, a hátamon éreztem Csé rosszalló bölénytekintetét. A skála nem pentaton, a szólam idegen. Nem ő volt az egyetlen, aki felszisszent a hallottakra: »nem ezt várták« tőlem.

Azóta jó negyedszázad telt el. Ma már nyílt vagy titkos ellenfeleim nagyra duzzadt táborát két csoportra oszthatom. Az egyik (1) azok a felhördülök, akik ezt a felütést provokatívnak tartják/tartották, s egyúttal kihívónak magát a tényt is, hogy megszülettem. A másik (2) azok a rámbakkantók, akik nem azt tartják provokatívnak, hogy megszülettem és vagyok, hanem írásaimat: azokat tartják provokatívnak.

Csodák-csodájára akadnak híveim, akik kedvelnek, olvasnak; ám az a sanda gyanúm, hogy emezek tábora jóval kisebb, mint azoké, akik szeretnének a magyar irodalomból kiutasítani/kisemmizni/kiradírozni. Ritka kivétel, aki beéri azzal, hogy rossz híremet költi.

Am 1976 óta nagyot fordult a világ; ma már világhorizontot és európai szellemiséget képviselni nem »forradalmi tett«, hanem elcsépelt, opportunista újságfrázis. Aki halad az idővel, az a »globalizálásnál« nem adja alább. Gyakorta környékez az a gyötrő sejtelem, hogy a szauruszok világából valamiféle ittfelejtett őslény vagyok, mert a szabad szólás (és ami gondolkozónak kivált fontos, a képzelet) csorbíthatatlan szabadságának megőrzése mindmáig foglalkoztat és izgalomba hoz. Olykor mintegy bekerítve érzem magam és várom az általános támadásra, a végső rohamra rikoltó parancsot. Ilyenkor mély14