Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 1. szám - Határ Győző: "Autentikus líra"; "Frotáttörés"; Emigránsnak születni kell; Elszólás; Szabadsághősök vagy ámokfutók
»Frontáttörés« No one should be a rhymer who could do anything better Lord Byron Mielőtt összeszedtem gondolataimat, a tükörbe néztem és szemenköptem magam. Arra az esetre, ha pillanatig is hinném, hogy az elmondandók jottányit is változtatnak a helyzeten; hangyafaszányit is a könyvkiadás és irodalom külföldi promotálásának felfogásán, gyakorlatán. Már egyszer nagyon kikaptam, amiért szemébe mondtam írótársaimnak, mi az, amiért titkon eszi őket a penész - éjt-nap hogy miről álmodoznak. Ki- ugorni a könyvvel. Egy könyvvel. Világsiker, vagyon, utazás, a sikerkönyv nyelvek tucatjaira lefordítva. Megjelenni millió példányban. Avagy a közismert „slágvorttal” élve: a ,frontáttörés”. Kinek maga hasznára, a haza nagyobb dicsőségére, ámen. Együtt örülök azokkal, akiknek ezt megközelíteniük sikerül: együtt, Nádas Péterrel, Esterházy Péterrel, Jókai Annával, Szabó Magdával, Kraszna- horkai Lászlóval és társaikkal, akiket - jórészt németre - lefordítottak, kiadtak. Am a sokkalta nagyobb angolszász világ, az angolszász irodalmi/köny- vészeti világpiac, az nem Németország, az valami egészen más. A londoni Magyar Kultúrközpontban nemrég tanúja voltam egy szümpo- zionnak. Három irodalmi kiválóság meghányta-vetette a frontáttörés kilátásait, de végezetre mire lyukadtak ki? Hüledezve/ámuldozva tapasztaltam, nem irodalmunk frontáttöréséről, hanem a magyar költészet frontáttöréséről az angolszász világban - erről volt szó, lelkes-kizárólagos jelleggel. Mintha a magyar költészet közel évezredes katedrálisát fordító-görgőkre lehetne rakni és átgörgetni-betolatni az angolszász olvasótábor közepére, hogy ébredjenek végre rá, mi az a nagytemplom, ahová misére/örökimádásra járniuk/járulniuk kéne, ha az eszük kijárná. A magyar irodalom promótálói gyógyíthatatlanul a szívük közepén hordják a magyar irodalom költészetközpontúságát, s nincs, aki e kórusból kimaradna, mert kórusban mondják: így van ez jól, így van ez rendjén. Vajon. Tisztesség ne essék, szólván: nehogy valaki már mindjárt vérbeborult szemmel azt higyje, hogy a költészet ellen szólok, s magas lóról keresztülrohanjon dárdájával. Korántsem a költészet ellen beszélek, hiszen a lírában valamelyest magam is érdekelve vagyok. Hanem arról a téveszméről szólok, hogy az angolszász világban a „frontáttörést” a költészet arcvonalán kell végrehajtani. Csakhogy az angolszász világ irodalmában és könyvpiacán ilyen „front” nincs. Nincs olyan, hogy „költészet” mint kelendő és kívánatos portéka. Az angolszász világban a költészet sem az irodalomban, sem a könyvki12
