Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 2. szám - Luzsicza István: Májusi alkonyok; Karácsonyok (versek)

LUZSICZA ISTVÁN

Májusi alkonyok

(Kosztolányi prózában pózolva)

Tőletek áléit a világ, májusi alkonyok.

Régenvolt szinesztéziák lengenek a légkörön át, a búcsúfény ragyog, végigömlik rajtam, csorog, kísértek, mint árnyalakok, májusi alkonyok.

Fülelem az este neszét, májusi alkonyok.

Gyertyát gyújtanak szerteszét lombjaikon a gesztenyék, pislogó csillagot.

Szellő fütyül lágy dallamot, ringva, lassultan táncolok, májusi alkonyok.

Hópelyheket szór a nyárfa, májusi alkonyok.

Mosolyom bár félszeg, árva, fejem hajtom simításra, s mélyen meghajolok, megköszönni, mit adtatok, röpke örök pillanatot, májusi alkonyok.