Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 11-12. szám - Czakó Gábor: Démonaink; A meleg kolbász

Dolgok szabadságát hirdeti. Azzal a hamis beállítással, mintha a szabadság dologi természetű volna, külső föltételek átlaga, nem pedig az élet benső értelme.

A legtöbb, amit az ember elérhet, hogy szeret és szeretik. Ezt manapság sokan félnek nyíltan kimondani, annyira ellentétes a hivatalos ideológiákkal és politikákkal. Hamvas itt éri tetten a korválság lényegét: „Az ember kétezer éve a kereszténység valóságában él, és azt mégsem realizálja, ezért életének értelmét nem érti.” A kereszténység magja, a szeretet, nem filozófia, nem vallás, és a legkevésbé sem érzelem, hanem ontológiai tény. A lét alapszövete. Olyasféle, mint a tömegvonzás, amely a mindenség létéből fakad, s áthatja azt. Uralkodik valamennyi csillag és porszem fölött, melyek mind termelik, tovább adják, mintegy összefogódznak általa. A szeretet különös vonása, hogy egyedül élvezni, de még csak birtokolni sem lehet. Kizárólag kapcsolatokban elevenedik meg, ám ha csak kiválasztottakat tüntetünk ki vele, akkor szirup és korrupció lesz belőle, sőt gyűlölet a kintrekedtek iránt. A tapasztalat szerint annál forróbb, elevenebb és ragyogóbb, minél „érdemtelenebb” az, akire pocsékoljuk. A pocsékolás a lényege, mert a lét egészére irányul megfontolás nélkül. Albert Schweitzer egyik orvosa, Baksai László így emlékszik mestere tanítására: „Sokszor mondta orvosainak jó tanácsként, hogy mindenekelőtt a szívükre hallgassanak. Még így is 5 százalékban fognak hibázni. Ha nem így tesznek, 75 százalékban” (Baksai: Lambréné — küldetés. Medicina, Bp. 2003.) Ha engedjük a létnek, hogy átitasson szeretettel, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy honnan származik az élet, a szabadság, a tudás; csakis szeretetben vagyunk képesek valódi megismerésre.

Akire nevelődésünk során okvetlenül szükségünk van, az a lelki vezető, akitől megkérdezhetjük, mivégre vagyunk a világon. Az életmester megpróbál segíteni. Nem úgynevezett jóságból vagy kegyességből, vagyis hazugságból, hanem azért, mert azonos velünk. A lét szövete, a szeretet, minden emberi lény alapanyaga; egy bordában szövődtünk valamennyien. Az életmester erre tanít, amikor megmutatja, hogy az én értelme, helyes kiejtése: mi. Ha ezt elsajátítjuk = sajátunkká tesszük, akkor meg tudjuk különböztetni a sikert és az üdvöt. Jól jegyezzük meg: a siker leginkább egyéni, az üdv kizárólag közös.

1014