Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 11-12. szám - Kiss István: Élet a római villában
KISS ISTVÁN Elet a római villában Plinius Gallushoz intézett, laurentumi villájába szóló meghívó levelében megnyugtatja barátját, hogy ott-tartózkodása alatt nem kell koplalnia, mivel a birtok teljesen önellátó. Pompás félszegúszót és rákot lehet fogni a tenger vizében. A kertben mindenféle zöldség, gyümölcs és szóló' megterem. A vizet és árnyékot kereső'jószág tejjel, vajjal, sajttal látja el a birtokot. Az etruriai birtokhoz is tartozik egy halastóként hasznosított márványmedence, az enyhén emelkedő hegyoldalon pedig szőlőskert terül el. Nagy a jószágállomány, és lótartásra, lovaglásra, valamint vadászatra is van lehetőség. Mindkét villa helyiségprogramja azt mutatja, hogy a házigazda a kor szokásainak megfelelően jól felkészült baráti társaság fogadására, akiknek körében passzív szabad idejét este étkezéssel-italozással összekapcsolt kellemes, szellemes társalgással töltheti el, miután aktív szabadidejét kertészkedéssel (Laurentum), vagy lovaglással, vadászattal (Etruria) töltötte napközben. Laurentumban - a lakomatermen kívül - öt étkezésre alkalmas helyiség van, ráadásul a két torony mindegyikében van egy-egy ebédlőterem. Az egyikből a táj, a nap járása és az éjszakai égbolt csodája figyelhető meg, a másikból a hullámzó, haragos, sziklákat csapkodó, habzó tenger látványában lehet gyönyörködni. Eközben a tenger hangjai a vendégek akusztikus, a szétporladó víznek a közel ülők bőrfelületére szálló cseppjei tactilis érzékszerveit foglalkoztatják — a látvány optikai élménye mellett -, megteremtve ezen érzékelések szinesztézisét. Etruriában a villa nagy lakomatermén kívül még hét ebédlőterem van. Közülük egy kisebb „csak férfiak” szűk körű baráti társasága együttlétére szolgál, mint a görögöknél az „andronasz”. Különálló épületben, a szőlővel beültetett lejtő és a lovaspálya közötti választóvonalon áll a legnagyobb lakomaterem, mindkét látvány felé szárnyas ajtókkal megnyitott hosszoldalakkal. A lakomatermek és ebédlők építészeti kialakítása, belső díszítése mellett sokkal kevesebb szó esik a lakomák fogásainak elkészítésére szolgáló bázisról, a konyháról, és Plinius csak felsorolja a lakomák alapanyagainak tárolására szolgáló kamrákat, raktárakat. Érdemes megjegyezni, hogy az ember két alapvető életmegnyilvánulásának - a mindennapos táplálkozásnak és a testi szükségletek kielégítésének - technológiáját, tárgyi és téri feltételeit évezredek óta, szinte az i. sz. XIX. század második feléig, mélyen szemlesütött szemérmességgel kezelte a történetírás, szakirodalom, irodalom és művészet. E tevékenységek infrastruktúrája nem bizonyult emelkedett és hálás témának a magasabb tudomány és művészet művelői számára. E két területen roppant nehéz a valósághű helyzetet feltárni a sok szükségszerű feltevés 1015
