Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 11-12. szám - Czakó Gábor: Démonaink; A meleg kolbász
nek, ahol kiválasztanak a polcon valami csicsás újjászületést, és folytathatják csibészkedéseiket. Hamvas - miután kijárta a kelet iskoláit — elutasítja a lélekvándorlást: „egyetlen egyszer és soha többé, ez adja a szabadság értelmét”. A sikeresen szekularizált történelmi felekezetek és az újabb prosperitás szekták egyszerre próbálnak a kecske és a káposzta pártján állni, Krisztust és Mammont szolgálni. Az anekdota szerint meghal egy matróz a tartályhajón. Végakaratában keresztény búcsúztatást kér. Tanácstalan a kapitány, ó' járatlan az ilyesmiben. A legénységhez fordul, mindenki a vállát vonogatja. Végül a szakács vállalkozik a szertartás elvégzésére, mert ő már megfordult templomban. Megcsendíti a hajóharangot, majd leveszi a sapkáját, és körbejár vele. Gazdaságkor hangadói a materialisták. A semlegesség örve alatt sikerült a művészetben, az oktatásban, a tudományban, a politikában és a tömegtájékoztatásban olyan két dimenziós hangulatot teremteniük, amelyben az élet magasabb értelme föl se merülhet. A köztereket elözönlötték a giccsemberek, akik „műszaki-gazdasági kérdésnek” tekintik a verset, a tanulót, a hazát, és eszerint bánnak vele. Buzgólkodásuk következménye a megállíthatatlannak tetsző' giccsdagály, melynek termékei technikai újításaikkal keltik a szellemi mozgás látszatát. A materialista ideológia az élethez hasonlóan a halállal sem tud mit kezdeni. Szó szoros értelmében megáll előtte a tudománya. Kíváncsi barátom elvégzett egy hospice tanfolyamot. Reggeltől estig előadások, egy héten át gyakorlati foglalkozások a haldoklókkal, anélkül, hogy egyetlen szó elhangozna a halálon túli lehetőségekről - mit ne mondjunk: kockázatokról. A halál, tudjuk, minden élőt megtalál. Az élet velejárója, ezért a halál kulcsa az életben lehet elrejtve. Petőfi így gondolta: „Ki az élettel, mint én, szembeszállt, / Az bátorán néz a halál szemébe!” Hamvas ezt írja: „nem úgy kell élni, hogy az ember a végén megsemmisül, hanem úgy, hogyha akarna, se tudna megsemmisülni; jó lelkiismeret, tiszta kedély, békés erkölcs és csendes áhítat nélkül lehet élni, de az egész semmit sem ér. A legtöbben igen egyszerűen élnek, a legtöbb, amit a fejükben forgatnak, a meleg kolbász.” Hogy mi volna a meleg kolbász? Almunk, reményünk, boldogságunk? Hiába teszünk úgy, mintha a meleg kolbász volna éltünk vezércsillaga, a többi nem érdekes, mégis minden döntésünk a jóról és a gonoszról szól. Végzésünk legkiélezettebb értelme az önáldozat és az istengyilkosság közötti választás. A materialista fölfogás ezt úgy küszöböli ki, hogy fölszámolja szabadságunkat: nincsen szabad akarattal bíró lelkünk, amely független az anyagi világ vak hatalmaitól, s azok ellenére is képes dönteni. Külső okok taszigál- nak bennünket erre-arra. Felelőtlenek vagyunk, akár a biliárdgolyó. Életünk értelme is nagyjából ennyi. Ekkora hazugságot csak egy még nagyobbal lehet beostyázni, hogy elnyeljék az emberek. Amióta oda a szabadság, az összes kloaka az ún. szabadságjogokról bömböl; a sajtó, a pénz, az áruk, egy szóval a 1013
