Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 11-12. szám - Viktor Tyihomirov: Három kandúr; Fil menyasszonya
amitől félniük kellene, hacsak hiúzok vagy tigrisek nem telepednének meg a tetőn. Ámde a természetben vannak olyan mélységek, ahová még a legélesebb emberi értelem sem tud behatolni, a kandúrokról már nem is beszélve. Példának okáért: miért áll el a szakadó hó, és kezd melegíteni a nap? Honnan tudják a rikító narancssárga és zöld mellényt viselő férfiak, hogy ideje ellapátolni a havat és leverni a tetőkről a jégcsapokat. Honnan támad hirtelen valakiben annyi jókedv és erő? Miért kell valakinek órákon keresztül torokszakadtából ordítania? Ha nincsenek ezek a kérdések, pontosabban a rájuk adandó válaszok, a három barát nem kerül szembe a tragédiával, és hármasban éltek volna a kandúr életkor végső határáig. Egyszer cél nélkül lődörögtek a bádogtetők dörgő terein, amikor egy kivilágított ablak mögött megláttak egy nőstény cicát. A cica kényelmesen heve- részett egy cserép burjánzó gólyaorr alatt, hogy felügyelje a környező valóságot, amely a legjobb oldalát mutatta feléje. Ilyen cicát egyikőjük sem látott, és előre szaladva elmondjuk, hogy többé nem is fog látni. Ilyen dús bundájú, ilyen zöld szemű, ilyen telt cicát még nem alkotott a természet, hanem erre a tavaszra megalkotta, mégpedig láthatóan a legjobb kedvében. A farka az egy külön téma, mert egy ilyen farok egymagában felérhet egy cicával. Nem is volt elég helye a gólyaorr alatt, és meggörbülve alálógott. Egyszóval ez a cica maga volt a megtestesült férfiálom. A cica természetesen szintén észrevette a derék legényeket és csíkos, dundi, csíkos karikává tekeredve gyorsan fölvette legcsábítóbb pózát. A három kandúr udvariasan lehajtott fejjel mozdulatlanná dermedt az ablakkal szemben. Úgy látták, hogy a cica fényt sugároz, olyan szép. A három barát még fiatal volt, nem gyűjtöttek szerelmi tapasztalatokat, és tátott szájjal, kiguvadt szemmel bámultak, mint a hülyék, készen rá, hogy mindenben elismerjék a cica kiválóságát.- Ragyog! - mondta elragadtatottan Prohor. A másik kettő egyetértőén bólintott. A barátok megértették, hogy célhoz értek, csupán egy lépést kell még tenni... És mintha üveg repedt volna meg. Most először vált mindegyikőjük hirtelen önmagává, most gondolt egyedül csak önmagára, és nem akart tudni a cimboráiról. Ellenkezőleg, a társát érzékelve egyúttal érezte önnön izmai rugalmasságát, kiengedhető görbe karmai markolópotenciálját. Elsőként Tyerentyij találta föl magát ebben az új helyzetben. A magasba szökkent, egyik mancsával belekapaszkodott a nyitott szellőztetőablak keretébe, a másikkal mélyen benyúlt a szobába, és megérintette a cicát. Az, a tulajdonképpen igencsak butuska teremtés, készségesen fölállt fogadásképpen, hogy adja a magáét. Tyerentyij ügyesen megfogta a hóna alatt és húzta fölfelé, elszánva magát, hogy nem engedi ki a kezéből a magáét, és abban a meggyőződésben, hogy elérkezik számára a boldogság. A másik két cimbora lehervadt az irigységtől, de azért, nem tudni miben reménykedve, ugrottak, hogy segítsenek neki. Prohor az ablak alá állt, hogy Tyerentyij megvesse a vállán a hátsó lábát, Harlam pedig megragadta a cica másik mancsát, és ő is tiszta erőből húzta. A közös erőfeszítéseket siker koronázta volna, ha nem bizonyul szűknek a szellőztetőablak. A kövér cica megrekkent benne, a felénél több nem fért ki belőle, ráadásul elkezdett óbégatni a fájda983
