Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 11-12. szám - Koppány Zsolt: Plumbum
- Németország! Luxemburg. Belgium. Hollandia. Az Északi-tenger!- Menjünk... Ennyi pénzből igazán... Másnap már csak harmincezer ütötte Koprázi markát, mert hát a nettó. És, hogy valaki beszélni akar vele odaát, az Összes Hírlapot Kiadó Vállalatnál. Állást Irináinak a mai magyar irodalom jelesének. Nosza. Az Összes Hírlapot Kiadó Vállalathoz kellett átballagnia, mert saját cégét már fölszámolták, a hulladékot kihajították, a még használható embereket pedig próbálták szétszórni a még élő, lélegző állami vállalatnál. - A személyzeti osztályt keresem - szólította a portást a mai magyar irodalom jelese, még köhintett is hozzá. A portás meg csak nézett. - Kérem, nálunk ilyen nincs. - Koprázi nem értette.- Hát azt üzenték, hogy jöjjek ide állás-ügyben.- Ezzel kezdje, uram! — a portás már nyúlt is a telefonhoz. - Humánpolitika? Fölküldök egy fiatalembert... hogy is hívják magát?- Koprázi... Koprázi József. A Humánpolitikai Osztály ajtaján nem lehetett kopogni, mert ki volt párnázva, Koprázi megrugdosta lágyan az alját. Miután semmi válasz egyszerűen benyitott. A szobában hatalmas pálmák, fikuszok, langymeleg. Magas páratartalom. - Kézcsókom. — Köszöntötte a kontyos fekete nőt, aki keresztbe ejtett lábaival úgy ült asztalánál, mint valami díva, előadás után, mikor fáradtan fogadja lelkes hódolóit. - Koprázi József, kezicsókolom. - Á, maga az! Na kérem, volna itt egy állás, fegyveres őr lehet magából, mert az ingatlant védeni kell, naponta bejárja az épület összes zugát, jelez a portára ha valamit lát, rádiótelefonja is lesz, védőital, munkaruha, bruttó... — Koprázi itt hirtelen köhögőrohamot kapott, megköszönte a segítséget és így szólt: - Asszonyom. Tudja kegyed, hogy kivel beszél?- Hogyne. Koprázi József raktáros. Volt itt régen is, mint bevásárló és előkóstoló. Kérem, mint látja, mi mindenről tudunk. Erről szól a humánpolitika.- Nem asszonyom. Nem. Én Koprázi József vagyok ugyan, de a mai magyar irodalom jelese. Eddigi két könyvem elfogyott a boltokból. így aztán Kegyednek sem tudok dedikálni. Pedig de szívesen megtenném! Kezét csókolom. Isten áldja meg. - Azzal már nyitotta is a vastag ajtót és távozott. Margithoz! Igen, rohanni hozzá. Aztán irány Nyugat! Otthon aztán Margit a nyakába ugrott, és azt suttogta a mai magyar irodalom jelesének fülébe, hogy irány Nyugat! Koprázi nem rendült meg a hírtől, mert az imént ő is ezt gondolta. Hát persze! Megyünk és kész! - De a te végkielégítésed nem elég semmire! Tartozásunk van, arra elmegy az egész. Talán még egy tankolás is belefér. - Koprázi belesápadt és bólintott. Tényleg. A tartozás. Wamzer Karcsinak meg kell adni a pénzt, mert ő meg a jugó tengerparton fetrengene a nyáron. — Akkor mi lesz?- Mi lenne? - Margit sötét volt és titokzatos. - Kereki fölkért, hogy legyek tagja a nyári Mörbischben rendezendő Csárdáskirálynő egyik ugrakari szereplője. Tudod mennyi pénz az? Schillingben?- Gőzöm sincs.- Fél Európa. És még haza is hozhatunk. Veszünk és eladunk. Érted már? — Koprázi értette, hogyne értette volna. De ki az a Kereki? Persze tudta ő, csak féltékeny volt minden férfinépre aki a nem túlságosan szép, ám érde948
