Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 11-12. szám - Koppány Zsolt: Plumbum
KOPPÁNY ZSOLT Plumbum*- amelyben Koprázi Józsefet, a mai magyar irodalom jelesét véglegesen lapátra teszik, míg Káprázatos Margit volt lépés- és ugraművészt, ugráfust külföldre hívják, hogy szabadtéren csillantsa meg végtelen és fényes tudását a sok-sok megaláztatás és hallgatás után. A pénz temérdek, ezért a házaspár elhatározza, hogy mindössze egy esztendős Polski Fiatjukkal bejárják fél Európát... Már 1989 őszén derengett távol, keleten, vörös csíkok helyett valami pasztell, szinte kikeverhetetlen szín nyílt a magyar égen. Pedig nem hajnalodott. Csak az igába hajtó rendszer omlott össze, nem olyan látványosan, mint amikor a robbantott gyári óriáskémény roppant port kavarva omlik alá, majd dermedt csönd vakul a műhelyekkel körbezárt keramitköves utcákra. Nem. Lassú, tárgyalásos, vértelen (hivatalos neve: bársonyos, A szerk.) forradalommal a demokratikus ellenzék szépen eló'djei helyére ült. Terpeszkedett. Mocorgott széken, bársonyfotelben. Koprázi József, a mai magyar irodalom jelese, akit a Magyar Néphadseregben az az átkos, elnyomó, bár puha diktatúrájú rendszer belügyminisztériuma IIPV. csoportfőnökségének századosa figyelt meg heteken át, még Cementfalván, ahol tisztesiskolára küldték, hogy megszelídüljön, hogy nyitott kézből egyen - akár a galambok. De Koprázi József sohasem szelídült meg, így hát a hivatalos elvtársak szerették volna megtudni, hogy a mai magyar irodalom jelese vajon miket ír, milyen vicceket mesél, vannak-e követői, minimum tízen és így tovább. De peremvárosi régi kollégája, még a Lételemeket Gyártó Művektől, aki közben KISZ-titkárrá nőtt a hadseregben, odasúgta hősünknek, hogy nyugi. Koprázi József, a mai magyar irodalom jelese nem volt rest, s ritka eltávjainak egyikén beszerzett különféle pirosbetűs lapokat, politikai gazdaságtant, Marxotengelstlenint, s kiköpte a szót: megváltoztam! A többiek csak néztek. Senki sem mert szólni. Koprázi fenyegetőzött: - Ha valaki a rendszer ellen ugat, azt földobom. Úgyhogy csönd. Az is lett. Mélységesen mély. A százados is elhúzott, mint a vadréce. Persze ne higgye senki, hogy Koprázi József, aki túl azon, hogy a mai magyar irodalom jelese volt, valaha is áttért volna a római katolicizmusról a mar- xengelslenin vonalra. O nem! Magával hurcolt sajtótermékei és könyvei közt Nietzsche és Schopenhauer lapult, Bergson Nevetése, és mindenek fölött az Újszövetségi Szentírás. A végén olyan magasra vitte, hogy egyből tizedessé akarták előléptetni, de maradt őrvezető, mert hogyan is venné ki az magát, hogy a IIPV. csoportfőnökség látókörébe került katona ekkorát ugorjon rangilag. És Koprázi József meg sem említette. Hogy ő tulajdonképpen a rendszer áldozata volt. Na nem földalatti mozgalmár, nem is szamizdatújságok, köny* Fejezet a szerző Feltámadás és az élet, avagy az apokrif sírbatétel című „lazán fűzött”, készülő regényéből. 945
