Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 11-12. szám - Koppány Zsolt: Plumbum

vek szerkesztője, nyomdásza, terjesztője volt, csak egy egyszerű mai magyar irodalmi jeles, akit megszívattak, ahogyan akkoriban a honvédségnél mondták: mint paraszt a Bervát.

Arról sem szólt, és nem tette közzé egyik lapban sem, hogy a hetvenes évek közepén az Összes Hírlapot Kiadó Vállalat újságíró tanfolyamán, miután direkte biztatták a hallgatókat, hogy őszinték legyenek, ne hallgassanak el semmit, ami a szívüket nyomja, Koprázi József, a mai magyar irodalom jelese, aki akkor még igencsak kezdő volt irodalmilag, de fogalmazásban szinte verhetetlen, sosem hazudott, legföljebb füllentett, megírta az őszintét. Hogy a melósnak nem kell marxengelslenin... Hanem hát kevéssé vizezett, sok korsónyi sör. Kevés habbal a tetején. És akkor őt, Koprázi Józsefet fölállították, a többiek ámulva nézték, de volt, aki előre röhögött, mikor az előadó lesújtott íróasztalára, és azt üvöltözte, hogy így nem lehet írni, elvtársak! És melegen ajánlotta a mai magyar irodalom akkor még kezdő jelesének, hogy végezze el a marxistaleninistaestiegyetemet, majd korrigált:- Elvtársam, előbb a középiskolát! Mert ideológiailag igencsak fejletlen. Ilyen előzmények után. És Koprázi hallgatott, nem vegyült el az öntelt rendszerváltók tömegében, igaz, észre sem vették volna, mert láthatatlan volt, és hogy ő tényleg a mai magyar irodalom nem elhanyagolható jelese, csak régi Keletisták hangoztatták, elsőtől a negyedik nemzedékig, de a szavuk a pusztába kiáltott szónál is fölöslegesebbnek bizonyult. így aztán Koprázi József a mai magyar irodalom jelese az új évtizedet nyitó januárban jelentkezett régi munkahelyén, a Nem Minden Hírlapot Kiadó Vállalatnál, ahol annak idején mint bevásárló és előkóstoló építgette pályáját, remélve, hogy a tűz közelében, valamikor, egyszercsak tényleg azzal foglalkozhat, amihez ért; írni, ahogy csak tud a mai magyar irodalom bármelyik jelese. Fölvették. A bevásárló és előkóstoló szakma már betöltetett, így nem maradt más hátra, mint a bútorraktár, messze a központtól, a hatalmas, koromtól, füsttől feketébe öltözött eklektikus palotától. Nem bánta. Élni kell, Káprázatos Margit egyházi pénzbeszedői forgalma igencsak megcsappant, még a szolgálati biciklijét is vissza akarta vonni a Szent Tádé Hitközség, mondván: ennyi pénzt gyalog is össze tud tarhálni a volt lépés- és ugraművész.

Koprázi József, a mai magyar irodalom jelese hamar beletanult a bútorok kiadásába és visszavételébe, olyannyira, hogy jutott még a peremvárosi egyszobába is néhány kiegészítő darab, de mivel ott tűt sem lehetett leejteni, a sufniban tárolta a saját maga által leselejtezett darabokat. így aztán került 50 literes villanybojler, 120 literes kétcsillagos hűtőgép, rozoga, de csinos kis rézágy, dohányzóasztal fotelekkel (melyek nem is e peremvárosi egyszoba enteriőrjébe illettek, hiszen Koprázi bútorai, bármily hihetetlenül hangzik, neobarokk, coloniál, ónémet kevercse megmagyarázhatatlan hangulatot árasztott. A szerk.), úgyhogy a sufni ajtaját meg kellett erősíteni, nehogy a sok bezsúfolt holmi nyitáskor kiboruljon a sűrű parlagfűtől alig látható udvarra.

Mire az aranyat érő májusi eső megcsillantotta első cseppjeit, a központ jelezte a raktárosnak: minden eladó! Ha kell, hát fillérekért. Koprázi el is adott mindent. Volt amit nem számlázott, illetve a számlára ötven forintot írt, de zsebébe százasok csúsztak. Megállt a kapu előtt egy pótkocsis IFA, kövér ember fújtatott apró irodája előtt, melyben olajkályha máriaüvege vil946