Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 11-12. szám - Káldi János: Az idő falán; Hogyan tudná; Egy fatörzsön ülve, tűnődve; Csak csöndes estét (versek)
Egy fatörzsön ülve, tűnó'dve (A mama halála után) Nem bújhatsz el a szomorúság elől. Előjön az a hallgatás mögül, kinő' a csönd alól. Takaróznál az ének lombjaival? Rejtőznél a mentó' szurdokokba? A szívedre tör a szomorúság. A sírhoz vezet el végül minden út. Az álmoké is. Az életé is. Csak csöndes estét Semmit se kérek. Se aranyat, se hírnevet. Csak csöndes estét. A halálom perceiben ne torzuljon el az arcom. A halálom perceiben tudjak mosolyogni. 1976. január 6. 944
/
