Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 11-12. szám - Káldi János: Az idő falán; Hogyan tudná; Egy fatörzsön ülve, tűnődve; Csak csöndes estét (versek)

KÁLDIJÁNOS

Az idő falán

Nem áll meg a nap s a vizek sem.

Valami vad erő szüntelen Íratja a verseket velem, éjjel-nappal lombként kell zizegnem.

Nincs pihenő, csak írni-sírni tovább, küzdeni az egyetlen sorért, ami páncél, ami vért

lesz a romboló idő ellen, zúgok akár az ág.

Maradjon valami icike-picike nyom, ami kigyúl talán az idő falán,

ha arrasétál valaki - egy messzi alkonyon.

Hogyan tudná

Oly könnyű a táj, szinte szállva-száll, úgy ringat a bozsoki völgy, mint drága kosár.

Kék függöny az ég, leng a Nap-kerék, a gyalogút messzi végét födi a sötét.

Számol a kakukk, de semmit se tud; hogyan tudná: amin megyek, végtelen az út.

1972. aug. 5.

943