Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 10. szám - Cebula Anna: Textilkiállítás a lendvai Vár Múzeumban
ját. A textilművészek anyagot, formát, technikát kölcsönöztek megszülető alkotásaikba. Hübner Aranka a textilnyomást használta, monotípiaként készített örvénylő selyem faliképeihez. A gobelin is reneszánszát élte. Pereli Zsuzsa megszövi, és egy régi motollára helyezi az emberi élet körforgását - születésünktől a lélek elszálltáig - bemutató gobelint. Cságoly Klára gobelin technikával készítette el domborított alkotásait. Polgár Rózsa a realitás küszöbét súrolja, és szemfényvesztő pontossággal ábrázolja a textilben a textilt „Anyaság” című munkájában, ahol egy anya ruhájáról leváló rékli szimbolizálja az anyaság megható mivoltát. Hager Rita játszik a fénnyel és az árnyékkal, mikor vékony és vastag fonalak váltakozásával szövi meg munkáit, ami drámai kicsengést kölcsönöz az alkotásoknak. A huszadik század második felének művészeti technikái, anyagai - amelyeket a képzőművészetben nem lehetett megjeleníteni - teret kaptak a textilművészetben. Gulyás Kati textilre fotózza az embernagyságú figuráit vagy városképeket, Lovas Róna pedig a saját maga által készített merített papírra írja „Stáció” c. munkáján a szöveget. Kárt csíkokat használ alkotásaihoz Solti Gizella a „Textilkritikus” c. munkájában, míg Polgár Csaba a régi textilgépekről lekerülő laufert használja új, megszülető munkáihoz. Ezt az időszakot szokták a művészettörténészek a modem textilművészet aranykorának nevezni. Nem véletlenül, mert hiszen utána nem is lehet tudni miért, talán, mert kifogytak az ötletekből, vagy úgy érezték, kevés az elismerés, ami a textilszakmát övezi, elkezdtek kísérleti utakat járni. Az addig szi- zálszálból műremekeket szövő Gecser Lujza műgyantába merített textilekből formált „Drapéria szobrokat”. Akkortájt sok utópisztikus munka született. Szerencsére a 90-es években megkezdődik a visszatekintés a múltba, ráhangolódás az ország nagy évfordulóira, a Millecentenáriumra, az 1948-49-es szabadságharcra, valamint az ezredfordulóra. 1996-ban a művészek nagy többsége visszanyúlt a magyarok ősi kultúrájához, melyhez elszakíthatatlanul hozzátartozik a magyarok ősi vallási kultúrája, így a sámánok és eszközeik egyaránt. Ennek egy szép példája Nagy Mari és Vidák István „Örök körforgás” címet viselő nemez alkotása, valamint Kozma Vera „A sámán is velünk jött” című munkája. A művészek másik csoportja a magyarok bejövetelét örökítette meg. Akadtak néhányan, akiket a kereszténység felvétele ihletett meg és az államalapítás. Itt a jogar, az országalma jelentek meg motívumokként. Természetesen akadtak olyanok is, akik szabadon kezelték a megadott témát. A honfoglalás 1100-ik ünnepét szívükben, lelkűkben saját élettapasztalataik szerint élték meg. Mint technika visszatér a művészek nagy többségénél a gobelin szövése - a textilek visszatérnek eredeti helyükre, a fal síkjára. Ahogyan azt az elején is említettem, a gyűjtemény nagy részét teszik ki a minitextilek. Mit is jelent a minitextil fogalma? A minitextil olyan 20 x 20 x 20 cm-es kicsiny alkotás, mely apró mérete ellenére alkalmas gondolatok, érzelmek és ötletek cseréjére. Jellegzetes - miniatűr - alakja miatt egy intim klímát épít saját maga és a nézők között, mivel közeli megtekintésre tervezték. Az 1975-ben először Magyar Minitextilek néven megrendezett kiállításnak oly nagy volt a sikere, hogy egy évre rá már nemzetközivé szélesítették. Azóta 13-szor került megrendezésre. Az elmúlt közel 30 esztendő alatt 43 926
