Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 10. szám - Cebula Anna: Textilkiállítás a lendvai Vár Múzeumban
CEBULA ANNA Textilkiállítás a lendvai Vár Múzeumban 2004. október 22.-november 21. A Szombathelyi Képtár egy egyedülálló gyűjteménynek ad helyet, ebból kifolyólag Szombathely kivételezett helyen áll a textilművészetet illetően. Nem létezik olyan textilkiállítás és nem jelenhet meg publikáció, hogy ne használják fel a Szombathelyi Képtár gyűjteményét és dokumentációját. A kortárs magyar textilművészet majd három évtizedes történetének gerince rajzolható meg a szombathelyi textilhiennálék áttekintésével, melyek hol követői, hol kezdeményezői a művészeti ágon belüli változásoknak. Ritkán adódik, hogy valaminek a kezdete pontosan meghatározható, különösen kevésszer fordul elő a művészetben az olyan híres eset, mint az impresszionizmus születése. Nos, ehhez némileg hasonló volt Budapesten, 1968- ban a „Textil Falikép ’68” című kiállítás, amely egy fiatal generációval fedeztette föl, hogy ami eddig ágytakaró, ruhaanyag, halászháló vagy valami egyéb textilből készült használati tárgy volt, az lehet akár falikép is. Vas megye és a megye székhelye, Szombathely ekkor jelentkezett, hogy szívesen átvenné a textilművészet mecénálását, biztosítva a gyűjtést és múzeumi megőrzést valamint a kiállítási feltételeket. 1970-ben rendezték meg az első textilbiennálét Szombathelyen, amelyhez 1976-tól a miniatűr textilek nemzetközi bemutatkozója csatlakozott, majd 1998-tól a nemzetközi zászló biennálék. Szombathely az ország nyugati határán mindig is védett közegnek számított, nemcsak a távolság, hanem vezetőinek akkor is, most is nyitott, művészetpártoló magatartása okán. S miközben a megye állta a „cehhet”, hagyta a művészeti ág saját törvényei szerinti fejlődését, kibontakozását. A lehetőségek óriási impulzust adtak a művészeknek, nem csupán szabadságot, hanem a nehéz nyomás alóli igazi szabadulást. Kiteljesedhetett a harmónia utáni vágy, a textilművészet eddigi technikái, anyagai mellé újak is születtek. Ebből kifolyólag nem tűnik véletlennek, hogy első számú forrásként éppen a népművészetből merítettek. Bódy Irén a német földről származó, de évszázada Magyarországon is meghonosodó kékfestés nyomó dúcait használta fel „Kékbársony falikárpit” munkájához. Balázs Irén az egyházi ruhák díszítési technikáját, plasztikus applikációkat népi hímzésekkel tette még esztétikusabbá. A gyári tervezés, sorozatnyomások is meglendítették az alkotók fantáziá925
