Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 1. szám - Czetter Ibolya: Stílusszintézis
tottsága hirtelen kiábrándultságba, csalódottságba csap át. „Megállóit a sarkon, felsóhajtott, boldogan sírt egy régi kapualjban, mert ott mindig sírni szokott, elgondolta a hölgynek - X. asszonynak - csodálatos szavait, amelyeket az életben hozzá intézett, mint szent Györgyhöz viszi az orgonaágat a dús várúrnő; elképzelte szerelmes kis kezének a tapintását, amely még Schneider- féle nyakát nem karolta; - eltorzult arccal gondolt kis lába nyomára a parti fövényen, a dunai kiöntések táján, furcsa nevetésére és két szemére, amely kancsi csábítással, mint éjjel a királyné kincsesládájának ékszere a szegény lovag előtt, mindent ígért és szeretett.” A tizenhárom tagmondatból álló többszörösen összetett mondat közbeékeléseivel, hasonlataival tipikus Krúdy- mondatnak tekinthető. Az összefüggő részek szétválasztása, a várt folytatás elodázása feszültséget kelt, tört ritmust kölcsönöz a szövegnek. Az idézett szövegrészben a ritmus a halmozásból is ered, hiszen a különféle típusú, illetőleg eltérő terjedelmű tagokból álló halmozások váltakozó prózadinamikát eredményeznek. A hosszú mondat úgy jellemezhető, hogy többnyire kapcsolatosan mellérendelt tagmondatok láncolata, amelybe néhányszor alárendelt tagmondatok ékelődnek be. A mondatépítkezés jellegzetessége tehát a mellérendelés, amely az impresszionista és szecessziós szövegek tipikus jegye. A mellérendelés általában a történetmondás, különösen a szóbeli spontán előadás velejárója, s ennélfogva a parataktikus struktúra a szövegrész beszélt nyelvi jellegét erősíti, amint az egymáshoz illeszkedő, mellérendelt viszonyban lévő főmondatokba beékelődő, határozói alárendelések is tovább lazítják a mondat grammatikai szerkezetét. A beszélő alany a betoldásokkal, közbevetésekkel (a mondatrészkifejtéssel) újabb adalékokat kíván hozzátenni a korábban elmondottakhoz, pl. a 7. és a 13. tagmondatban. A beszélt nyelvi jellemzők azonban csupán a szerkesztettség szempontjából vonják magukra a figyelmet, hiszen az idézetben az irodalmi nyelvi megoldások, a választékosság, a retorizáltság- gal együtt járó kiegyensúlyozott prózaritmus és az emelkedettség a meghatározó. A mondat grammatikai szerkezete formálisan a következőképp írható le: A főhősben lejátszódó lelki folyamatok ebben a részben is a képi eszközök segítségével válnak szemléletessé. Többnyire hasonlattal él Krúdy: Jaz úrnő] hangja, mint a gerléé”; .őzénfi úr ... az ablakok alatt sétált, mint a salamancai egyetem hallgatói, vagy az öreg, fogatlan lovagok, akiket a játékházból egy garas nélkül az utcára vetettek”; „két szemére [gondolt], amely kancsi csábítással, mint éjjel a királyné kincsesládájának ékszere a szegény lovag előtt, mindent ígért és szeretett”. Végül egy metaforába sűrített vallomás hangzik 93
