Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 10. szám - Waclaw Kostrzewa: A napkelte és napnyugta közt (vers)
Azt is monták, a Római Birodalom bármikor széteshet és szét is esett, csak elszámolták magukat pár évszázaddal. Mondták, hogy kezdó'dik valami. És el is kezdó'dött. És még az öregek is széttépett ingükből zászlót csináltak, de hogy ebból póráz lett, az már egy más történet. Azt is mondták, jó lesz az álom, és akik ezt elhitték, alszanak és igazán jól érzik magukat. Mondták, hogy jön a világvége. Már itt van. Csak nem vesszük észre. Lengyelből fordította Gömöri György WACLAW KOSTRZEWA A napkelte és napnyugta közt Illatos emlőid virága Mint rózsaszín galagonyáé (Emil Zegadlowicz) Lemegy a nap a Balti tenger partján kijössz a fürdőszobából elhallgattak a sirályok és tele vagy gyönggyel én folyton kagylókat keresek benned újra karjaidban forgatsz apállyal és dagállyal 865
