Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 2. szám - Kilián László: Bevezetés (Igenkönyv)
kallódó emberként jutna a találkozásig, a nagy pillanatig, amikor halandóként magával a Mindenhatóval találkozhat. Ellentmond az elhívásnak. Pedig ő Ábrahámtól és leszármazottaitól eltéró'en egyszerű szövetségre választottság helyett aktivitásra hívatik. Ellentmond, mert kicsinek érzi magát a kivonulás nagy munkájára, a szembeszállásra, a hosszú útra, a közben rendelt csodákra, a vezetésre. Mitói más Igen valójában ez a pillanat, éppen a páska elrendelése előtt? Mózes/Mószisz tudja mi a Széfer Jecirán a Párokét fátyla, vagyis az igazság fátyla, a Tiferet, a hatos közép alatt, az alsó háromszög fölött. Ez ennek az Igennek a titokzatosabb oldala. A próféta át tudott jutni a fátylon, az eltakaró, rejtő, „lefedő” jelenségen. Képes és méltó lett arra, hogy a lepelnek színét és fonákját ismerje, tudja a járást arra, amerre alig akadtak mások rajta kívül. Honnan tudható? Onnan, hogy Mózes/Mószisz csakúgy megtett mindent az Istenért - szándékait, szövetségét, törvényeit hozva az embereknek -, mint az emberekért: panaszukat, vágyaikat, szükségüket a Mindenható elé tárva. Fátylon innen és túl teljesítette mágiás küldetését az Istentől, teljesítette népének csak félig belátott megjobbítását, hogy a szabadság édességét és keservét megízlelhessék. Másrészt attól más-igen Mózes/Mószisz, hogy megjelenésével a titokra, félelmes és tompult rejtőzésekre fordult Igen elé egy fontosabb jelentésű Igen került. Még az is kevés lenne másik Igenhez, hogy Istentől nagyon is direkt jelet kap. Találkozik vele. A korábbi pátriárkáknak is intim és erőteljes kapcsolódásuk volt Istenhez. Mózes/Mószisz kapcsolódása hozzá alig hoz mást. Lehet ugyan, hogy ő az egyetlen, aki az égő csipkebokor pillanatától odáig emelte, hogy méltó és képes legyen színe előtt megállni; viszont megkülönböztetett szeretetét mással nyilvánította ki: minden régebbi pátriárka kapta a csodákat, Mózes/Mósziszt abban részeltette a Mennyei Atya, hogy a Szentírás első halandójaként maga tegyen csodát, igazi csodát Istentől. Botból kígyót, egészségesből poklos kezet, a tenger elválasztását, a víz- édesítést, majd -fakasztást, az étek-csodákat, a tűz- és felhőoszlopot, tűzoltáscsodát, a rézkígyó-csodát. Velük egy egész népet segített visszatalálni magához. Igenre döbbentette az összetartozókat, a sokaságot. A válasz Igenje A zsoltárok előtt amolyan áttételes igenek világítanak az emberre. A zsoltároknál korábban a világ, az ember, mint a fénynek a fekete. Mózes előtt a Mindenható áldásainak Napmelege/fénye, mint elnyelt jótétemény hullnak alá. Jön a teremtés és a teremtő aktív akarat, amelyet befogad az ember, a teremtmény és a halandó; és eltelik vele. Mózesnél - kis túlzással - Isten passzív el/befogadása már kimozdul az Örökkévaló állandó adakozásban megnyilvánuló állapotától. Mózes/Mószisz közvetítő közeggé nemesül. Egy halandó, aki maga tesz - igaz Istentől való - csodákat. A nagy fordulat, az üdvösségvágy boldog felelete mégis a zsoltárok fel- csendülésével következik: a válasz Igenje. Felelni Istennek. A szeretet kisugár125
