Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 9. szám - Lőrinczy Huba: Egy életút rekonstrukciója

a lírikus riadt, félszeg, neurotikus egyéniségét, alkalmanként (például: 89.) rámutat az emberi alkat és a vállalt szerep(ek) közt támadt konfliktusra, ám kitűzött céljának megfelelően legfőként a babitsi életút áttekintésére, pontos rekonstrukciójára törekszik. Követvén a műfaj klasszikus modelljét, a szülőváros, az apai és az anyai ősök, a családi ház bemutatásával indít, hogy a költő haláláról és temetéséről tudósítson legvégül, számba véve közbül a pálya és a magánélet legfontosabb állomásait és fordulatait. Az arányos tagolású kötet tizenegy fejezetének címét zömében egy-egy kitűnően megválasztott Ba- bits-idézet adja, s a kétszáz oldalnyi - itt-ott jól avagy kevésbé ismert fényképmásolatokkal illusztrált — szöveghez tíz lapos Életrajzi vázlat, továbbá a Felhasznált irodalom jegyzéke csatlakozik. A monográfus - megannyiszor kitetszik - jóval többet tud „hőséről”, mint amennyit az adott terjedelemben elmondhat, nem is csoda, hogy Sipos Lajos gyakorta a bőség zavarával küszködik, s noha csaknem mindig szerencsés kézzel válogat a rendelkezésére álló, roppant gazdagságú anyagból, „többletismeretei” olykor jelentéktelen adatok közlésére csábítják, másszor meg szűkszavúbb a kelleténél. Csupán egyetlen példával élvén: a könyv a Babitsosai ilyen-amolyan kapcsolatban állók százainak nevét tartalmazza (közbevetőleg:elkelt volna a névmutató!), köztük szép számban azokét is, akik mára a feledés homályába vesztek, így a Rudolf Nis- sennel konzíliumot tartó orvosokét (163-164.). Nézetünk szerint nem vált volna kárára a monográfiának a névlista erőteljes redukciója, örömest olvastunk volna viszont a Babits családnév etimológiájáról, bár Belia György könyve (Babits Mihály tanulóévei. Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp., 1983.) bőven foglalkozik ezzel, s tudomásunk van oly teóriáról is, amely a „cs” kicsinyítő képzőt véli fölfedezhetni a Babits névben, akár a „váracs”, „uracs” szóban. Érdekelt volna bennünket Sipos Lajos véleménye, azt meg nem egészen értjük, miért „zárja le” a monográfus a költő balsikerű házasságának históriáját a nászutazással. E frigy részletei már csak azért is fontosak lettek volna, mert Tanner Ilona — Török Sophie „előéletének” leírása kellőképp megdöbbenti az olvasót.

A könyv fejezetei szinte kivétel nélkül az életpálya egy-egy nagyobb szakaszát tekintik át. A kronológiaelv tisztelete magától értetődik, ám az időrendkövetés nem abszolút érvényű és mechanikus. Sipos Lajos nem zárkózik be az éppen vizsgált korszak időkeretei közé, ha kell, előre- és visszapillant; így válik összefüggő eseménysorrá például a költő sűi’ű betegeskedéseinek és az őt sújtó végzetes kórnak a históriája (161-167.). Az egyes periódusok történései közül a szerző rendre kiemeli a legfontosabbakat, különleges figyelemben részeltetve őket, s némely léthelyzetek, sorsfordító napok - igen helyesen - sokkalta nagyobb terjedelemben tárgyaltatnak, mint szürke, átlagos esztendők. A monográfusnak gondja van reá, hogy a biográfiát - Babitsra, a korra -jellemző epizódok tarkítsák, s az életrajzba olykor-olykor apró, de találó portrék ékelődnek a költő barátairól, jó embereiről, így Zalai Béláról, a Dienes- házaspárról, Szilasi Vilmosról. E változatos megoldások is teszik, hogy a kötet vonzó, élvezetes olvasmány.

Sipos Lajos vérbeli filológus. Tény- és dokumentum-ismerete valósággal lenyűgöző, s kiválóan szelektálja a rendelkezésre álló hatalmas anyagot. Rengeteget s mindig lényegeset idéz a Babitsra vonatkozó feljegyzésekből, visszaemlékezésekből, az általa és a hozzá írott levelekből stb., itt-ott csupán a kom819