Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 9. szám - Markovics Ferenc: Rovinji napló
bójákig, zihálok egy kiadósat, majd komótosan (még ó'szintébben: öregurasan) kievickélek a partra. Befelé tartva esküdni mernék és az összes kunámat rátenném egy fogadásra, hogy a korosztályom bajnokságát kacagva megnyerném, visszafelé már kevésbé vagyok ebben olyan biztos. (Az ám, a kuna! Szőrmét, prémet jelent, utána kellene végre nézni, miért erről nevezték el a pénzüket). (Még egy, de már későbbi zárójel: itthoni nyomozásom eredményeként kiderül, hogy a kuna meny étet jelent, aprója, a lipa hársfát). Tizedik nap: Fehéren izzó mennybolt A dalmát tengerhez kellett zarándokolnom, hogy ráébredjek: nem is volt olyan nehéz dolga Verdinek vagy Puccininek. A sétányon népes olasz család nyüzsög előttünk, vibrálásuk kétszer any- nyivá szaporítja őket. A tíz év körüli fiúcska a legélénkebb, kiscsikó módjára ugrándozik, minek folyományaként lerepül a lábáról a strandpapucs. Egyetlen szökkenéssel utoléri, de nem húzza föl, hanem egy testesei után belerúg, aztán három-négy gyors, apró pöcköléssel ide-oda továbbítja, amikor türelmét vesztett, hollófekete, ifjú mamája eléperdül és váratlanul rázendít a szidalom-áriára. Már első szava, amellyel tetemre hívja ennen szülöttjét, kottafejekért sóvá- rog:- Mattttttteeeeeeeiiooooó! És ettől a pillanattól lavinaként, feneketlen szenvedéllyel zúdul a dallamos szemrehányás Matteora, aki visszafogott érdeklődéssel szemléli édes életet adóját, s csak azért nem tapsolja meg a szóáradat végén, mert ez a produkció réges régi, ismerős műsorszám, mindennapjaink velejárója. Fölveszi tehát a papucsot, s mintha mi sem történt volna, a legteljesebb békességben folytatják útjukat. Délután benn, a tulajdonképpen öt kilométerre levő, félszigetre zsúfolt Rovinjban, ami szerencsére legalább félig Rovigno maradt (a horvátok maguk vigyáznak arra, hogy az olaszos jellege is megőrződjön), Római harcos arcéle Rovátkolt tengeri makk-telep 829
