Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 9. szám - Markovics Ferenc: Rovinji napló

Akkoriban kényszerből eszeltük ki, hogy Dalmácia utószezonját célozzuk meg, s végül rájöttünk, hogy nem is olyan nagy áldozat, hiszen ez vetekszik a balatoni júliussal (júliusi Balatonnal?).

Harmadik nap: Fölöttünk éjszakai záportól mosott ég

Korábban a Van Gogh-képekről csodált és megkedvelt ciprusok alá igyekeztünk letanyázni. Szép számmal akadnak még az ál-halászfalu létesítését megelőző időkből, hasonlóan élemedett korú fenyők és olajfák társaságában. Mostanában Magdi az utóbbiakat részesíti előnyben. Elmélete szerint ritká- sabb lombjukon kevesebb ultraibolya sugárzás szűrődik át, tehát veszélytelenebb a napozás. Ez már az újkeletű tévé-műveltség hátulütője: negyven éve még reggelente kifeküdt a verőfénybe és este két tónussal barnábban kelt föl, csak úgy ösztönösen, minden tudományos alap nélkül.

Fülöp pórázát az autó vontatókötelével hosszabbítom meg. Ez ugyan elég nagy kört tulajdonít ki a terepből, ám ilyenkor már, a szezon vége felé senkit nem zavar - hely van bőven. (A befejezés kissé hollandusra sikeredett, nem?)

Negyedik nap: Tartós borúval fenyegető, de eloszló szürkeség

Az első könyv a paksaméta tetejéről: Vámos Miklós Öt kisregénye. A szerző becsületes, nem fésülgeti át a kezdeti időkben született írást, így maradhatott benne például a furcsa bejelentés a meseszövés bizonyos pontján: erre még később visszatérünk. És ez utóbb még kétszer-háromszor megismétlődik. Ilyesmit korábban tankönyvben vagy szakszövegekben leltem, ahol felhívták a figyelmet, hogy az adott témát majd részletesebben tárgyalják. Irodalmi alkotásban szokatlan az ilyesfajta buzdítás a továbbolvasásra, a toliforgatónak alighanem körmönfontabban illenék fölkelteni és megtartani az olvasó érdeklődését.

Szerencsére a következő kisregények egyre jobbak, leginkább az angol nyelvtanfolyamos tetszett.

Az utolsó ismét tűnődésre késztetett. A történet szépen halad a végkifejlet felé, törvényszerűen szaporodnak a múltból, a deportálásból visszatérő rokonok, az „eszkaláció” elhatalmasodása várható és kiszámítható. Ennek lendületéhez képest viszont a befejezést túlságosan visszafogottnak érzem: minthogy a szereplők zöme Auschwitzból jött haza, bizarrabb zárást ígérne például egy váratlan gázcsőtörés - Vámos azonban nagy önfegyelemmel hárít el egy „vadabb” megoldást.

Ötödik nap: A tengeri horizonton sörhab púpozódik

Ha az ember naphosszat heverészik egy olajfa alatt, idővel jelentős természettudományos felfedezésekre tehet szert. Mint most, amikor már sokadszor koppan az előttem fekvő könyv lapjain egy-egy újabb hangya. Mind gya- núsabb a dolog, hiszen ezeknek nincsen szárnyuk! Hogyan kerülnek ide ilyen rajtaütésszerűen? Fene nagy éleselméjűségem dacára, apránként és nehezen gördül le a tantusz: a kényelmes kis rovarok még csak fólkapaszkodnak a fára, ám dolguk végeztével egyszerűen levetik magukat a mélybe — retúrjegy megspórolva! Azonmód, lelkesen elhatározom, hogy néhány oldalba tömörítve feldolgozom és jelentem az ügyet a Magyar Tudományos Akadémiának, valamint egy füst alatt a Nemzeti Hangyászati Egyesületnek. Később elbizonytalano826