Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 9. szám - Markovics Ferenc: Rovinji napló

dom, mert ha kiderülne, hogy Maeterlinck (kölyökkoromban olvastam könyveit a méhekről és a hangyákról, de ilyesmire nem emlékszem) mégis megeló'zött az észleléssel, fő- beló'ném magam.

A délutáni sörök után (rettegek a kiszáradástól, olvastam erről, iszonyúan veszélyes) vízióim kezdenek támadni, figurákat kezdek belelátni a

Bika Fapofa

fákba, a környezetembe. Ellenőrizendő, hogy van-e összefüggés a két dolog között, fényképeket készítek. Jóval később nyugszom meg, mert ilyesmiket találtam rajtuk.

Hatodik nap: Kék búrán fehér pamacsok

Az üdülőtelep éttermében svédasztalos reggeli, a vacsora félig önkiszolgáló rendszerű, amennyiben a levest, a főételt és a desszertet asztalhoz hozzák, de a salátát magunk állítjuk össze, tetszőlegesen. A tárolóedények pultja előtt dugó keletkezik, mert egy lélegzetelállítóan hosszú műkörmös hölgy képtelen rendesen megfogni a szedőcsipeszt, miáltal reménytelenül sokáig ügyetlenkedik. Ezalatt van időm eltöprengeni, hogy a szebbik nem vajon miért szeret mesterséges bájfokozó eszközökkel élni, amelyekkel voltaképpen folyamatos önkritikát gyakorol, hiszen mintegy elismeri fogyatékosságait. Egyre újabb és újabb külcsínpótlók bukkannak föl: a mindig is alkalmazott műarcpír és ajakrúzs mellett az álhaj és a műszempilla is a szépészeti fegyvertár része lett. És most itt a műköröm.

Mi jöhet még? Férfitársaim, joggal aggódhatunk, hogy egy kardos amazon egy szép napon meghirdeti, hogy a valódi hímtagnál sokkal jobb a műfütyi és pillanatok alatt divatot csinál. Már csak ez hiányzik nekünk. (Másfelől azonban, talán érdemes az első látásra fenyegető lehetőség előnyeit is mérlegelnünk).

827