Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 9. szám - Markovics Ferenc: Rovinji napló
MARKOVICS FERENC Első nap: Négy keréken, változó felhőzet alatt Kilencórás autóút, két megállással (a határt nem számítva, mert azon gyakorlatilag ellenőrzés nélkül lapátoltak át az egyenruhások). Sok év után a legjobb időm, miközben eszem ágában sincs Schumacher babérjaira törni: a cél Fülöp kímélése, hogy ne lihegje végig az utolsó, legforróbb útszakaszt a hátsó ülésen. Randa dolog, hogy dalmatánkat előbbre sorolom Magdinál, aki már a kezdetek kezdetén eltanulta tőlem a fakír- ságot, s boldogan vállalja az egy szuszra lefutást, mert így már délután lubickolhat hőn vágyott tengerében. És a kutya az oka annak is, hogy jónéhány esztendeje ugyanidejárunk, mivel itt hajlandóak kis állatkedvenceket vendégül látni. Mellesleg, miközben a világegyetem éppen tágulásban szenved, ez az út minden évben rövidebb lett. A csodás jelenségnek roppant prózai oka van: a horvátok mindig meglepnek egy-egy újabb autópálya-szakasszal, amivel nem csak meggyorsítják a célba jutást, de egyben óvják kisebb településeiket. Nemrégiben még Isztria összes falván át kellett döcögnünk, ezer kanyarral ékesített, úttalan utakon. Kíváncsi lennék, kedves szomszédaink mennyi energiát és időt használnak el sztrádaépítésre és mennyit parlamenti vitára, hogy kik csinálják és miként? Második nap. Távolban leskeló'dő, ám moccanatlan kumuluszok Mások nyaralnak, mi régóta őszölünk. Visszaemlékszem a negyedszázaddal korábbi időkre, amikor a filmgyárban tavasztól őszig tombolt a forgatási láz, minthogy a színészek ekkor voltak szabadok, szezon után és a következő előtt. Szeptembertől viszont kezdődtek az új darabok próbái, és addig el kellett (volna) jutni a diszpóskönyv utolsó oldaláig. A valóságban persze mindig elmaradt egy-két jelenet, erősítve az ősi, patinás mondást: - Egy filmet sohasem fejezünk be, csak abbahagyjuk! 825 Rovinji napló 2002. augusztus 24-szeptembev 7. Rovinji utca (2002)
