Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 9. szám - Markovics Ferenc: Rovinji napló

MARKOVICS FERENC Első nap: Négy keréken, változó felhőzet alatt Kilencórás autóút, két megállás­sal (a határt nem számítva, mert azon gyakorlatilag ellenőrzés nélkül lapátoltak át az egyenruhások). Sok év után a legjobb időm, miközben eszem ágában sincs Schumacher ba­bérjaira törni: a cél Fülöp kímélése, hogy ne lihegje végig az utolsó, legfor­róbb útszakaszt a hátsó ülésen. Ran­da dolog, hogy dalmatánkat előbbre sorolom Magdinál, aki már a kezde­tek kezdetén eltanulta tőlem a fakír- ságot, s boldogan vállalja az egy szuszra lefutást, mert így már délután lu­bickolhat hőn vágyott tengerében. És a kutya az oka annak is, hogy jónéhány esztendeje ugyanidejárunk, mivel itt hajlandóak kis állatkedvenceket vendé­gül látni. Mellesleg, miközben a világegyetem éppen tágulásban szenved, ez az út minden évben rövidebb lett. A csodás jelenségnek roppant prózai oka van: a horvátok mindig meglepnek egy-egy újabb autópálya-szakasszal, amivel nem csak meggyorsítják a célba jutást, de egyben óvják kisebb településeiket. Nem­régiben még Isztria összes falván át kellett döcögnünk, ezer kanyarral ékesí­tett, úttalan utakon. Kíváncsi lennék, kedves szomszédaink mennyi energiát és időt használnak el sztrádaépítésre és mennyit parlamenti vitára, hogy kik csinálják és miként? Második nap. Távolban leskeló'dő, ám moccanatlan kumuluszok Mások nyaralnak, mi régóta őszölünk. Visszaemlékszem a negyedszázad­dal korábbi időkre, amikor a filmgyárban tavasztól őszig tombolt a forgatási láz, minthogy a színészek ekkor voltak szabadok, szezon után és a következő előtt. Szeptembertől viszont kezdődtek az új darabok próbái, és addig el kellett (volna) jutni a diszpóskönyv utolsó oldaláig. A valóságban persze mindig el­maradt egy-két jelenet, erősítve az ősi, patinás mondást: - Egy filmet sohasem fejezünk be, csak abbahagyjuk! 825 Rovinji napló 2002. augusztus 24-szeptembev 7. Rovinji utca (2002)

Next

/
Oldalképek
Tartalom