Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 9. szám - Neményi László: "Örök és múlandó el nem szakítható kettőssége"
új kötet, a Pernye és pecsét szerkezeti kontextusában, a hatvannégy vers egymást erősítő-kiegészítő közelségében érthetően még erőteljesebbnek és pontosabbnak, az ökonomikus építkezés okán pedig szükségszerűbbnek, mélyebben igaznak is érzékelhetjük. De nemcsak ezeket és nemcsak emiatt — hanem ugyanígy az új, eddig csak a kötetben (talán) először publikált verseket is. Amikor László Zsolt második kötetét többen költővé válása feltétlen bizonyítékának tekintettük, nem számíthattunk arra, hogy a következővel - a fokozás kényszere miatt - zavarba jövünk: a Pernye és pecsétben ugyanis az addigit meghaladó teljesítménynek, költészetének további kiteljesedésének lehetünk tanúi. Világlátása elmélyült, költői nyelve bonyolultabb és érettebb lett, amely szükségképpen szorosabb és a korábbinál zártabb formaszerkezetben jut érvényre. Ezzel nem csak a terjedelmes és nagy sodrású szabadversek (Kopott díszlet között biceg egy kisfiú, Szerelmes vers helyett, Hajnali felhők, Anyu, Árgus tűnődése, Univerzum rapszódia stb.) feszültsége emelkedik meg jól érzékelhetően, de - szerintem továbbra is a kötet gyöngyszemeinek tekinthető - csupán látszólag könnyed, remek záróképekkel befejezett, dalszerű négy-, hat-, hétsorosaké (Kontroll nélkül, Tudathasadás, Egy lapon, Istenfogyasztás stb.) és más kötött formájú verseké (pl. Pernye és pecsét, Pásztorát a Horog-völgyben) is. A kötet üzenet-értékű, címadó versét érdemes teljes terjedelmében ide másolnom: PERNYE ÉS PECSÉT Repedezett viaszpecsét ott fönt az ég Testünk fagyöngy gesztből nedvet szívó gyökér minden tagunk Elve halunk... Begyújtjuk a szürke pernyét mint arcpúdert a pojácák araszolva crre-arra löködve a szilvas bárkát Szűk sikátor ez a gádor - Viaszpecsét szürke pernye csak az Isten könnyez mézet Megfojt a mámor Te bátor... Ha költőnk képi világának, metafora-sorainak csak sűrűsödő erejét, gazdagságát emlegetnénk, közhelyeken túl félig sem válaszolhatnánk meg a kötet új értékei kapcsán fölmerülő kérdéseket, mert meglátásunk szerint e formációk is többrétű, több pozícióban (és jelentésszinten) öltenek egymással hol szervesen, hol lazább kapcsolatban összefüggő alakzatokat. Ha és ahol ugyanis a versépítés - úgy tűnik - következetesen alkalmazott módszereit, azonosságait részletezőbb elemzéssel sikerül(ne) megidéznünk, reményem szerint a kötetegész valósabb elsajátításához juthatnánk közelebb. Mire gondolok? Költő és világ viszonya a versek nagy többségében a maga bonyolultságában, le823
