Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 9. szám - Neményi László: "Örök és múlandó el nem szakítható kettőssége"
NEMÉNYI LÁSZLÓ „Örök és múlandó el nem szakítható kettőssége” LÁSZLÓ ZSOLT: PERNYE ÉS PECSÉT Péntek Imrének, aki a kötet hátlapján megnyilatkozik, igaza van. Észreveszi, hogy ,mégis lehet »kinőni«, kimagasodni a kortárs irodalom burjánzó terméséből”, s ezt „a magasra törést” László Zsolt új kötetében már nem lehet (az elfogadásban, értékelésben) többé nem észrevenni, figyelmen kívül hagyni. A költők érvényességéről szólva a sandán eufémikus ,későn induló” megjegyzés hátterében gyakran ott rejlik az egyébként kínosan óvatos kérdés: vajon költőnek tekinthető-e a szerző? Egyesek szerint ehhez pedig elég látványosan meg kell hódítani a szerkesztőségeket... László Zsolt esetében nem lehet erről szó. Hiszen elérte mindezt, miután nem csak a legjobb hazai folyóiratok közölték sorra, de a határon túli Kallig- ram, a Székelyföld fórumain is megszólalt, ám eközben sem titkolta előttünk meggyőződését: egyre kevésbé hisz az effajta publicitás megváltó erejében... Nos, mondjuk ki, neki nem épp ebben kell hinnie! Aki létét, eszméletét fenntartás nélkül és olyan magas izzáson emeli költészetté, mint ő, aki a „poklokra szállás” napi kínhalálaival, vérén váltja meg produktumát, ugyan ki vonhatná kétségbe, hogy nem csak tudja, de ki is érdemli az öröklét belőle is táplálkozó f(öl)ényét, a halhatatlanságot! Persze ne gondoljuk, hogy ilyenfajta teátrális belső gesztusok kíséretében; ellenkezőleg, nagyon is a legprózaibb, legközvetlenebb viszonyok ellesett, megélt „történéseinek” verssé formálásával teremtődnek ezek a köznapok fölé növő csodák, ezek a költő számára csakis egyféleképpen föl oldható zsákutcák, személyes tragédiák... A kortárs irodalom burjánzó terméséből kimagasodni - ennek tudománya a kívülállók számára mindig is érthetetlen rejtély, legfeljebb fortélyos technikai praktika marad. (Tudjuk, a szorgalmas dilettánsoknak mindenre vannak megoldásaik.) Am a poétának, az igazinak, aki úgy tapasztalta, hogy a ,pagoda a csalánmezőn” áll, annak is a kellős közepében, sokkal egyszerűbb feladat ez a talány. De ne vágjunk idejekorán a dolgok elébe... Már előző, második kötetében felfigyelhettünk László Zsolt versszövegeinek energiaszintjére, tömör szerkesztésére, a visszametszett redundancia pontos találataira. Amit a Pagoda a csalánmezőnt követő fontosabb publikációiról időközben szinte egyenként megállapíthattunk, azt most, a két évvel későbbi 822
