Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 9. szám - Fűzfa Balázs: A másik irodalom II.
hogy ők is beleszólhatnak, de egy néhány megabájtos zugban akár el is kezdhetik írni a saját verseskönyvüket, regényüket, drámájukat - netán tankönyvüket!!). Pár év múlva természetesen olyan képernyők és gépek lesznek mindennapi közelünkben, amelyek nem rongálják a szemet, amelyeknek kívánságra könyvszaguk lesz (már ma is van ilyen), amelyek értik a beszédet (ez is létezik már, utaltunk rá korábban), amelyek tehát mindent megcsinálnak helyettünk, ami az információszerzésben, -csoportosításban és általában a keresésben mechanikus módon lehetséges. A könyv nem lesz ellenfelük (már ma sem az, hiszen ők nagyságrendekkel tudnak többet, s tudnak valami egészen mást). A digitális tudástárak létezése, azok kombinálhatósága egészen más dimenziókat nyit immár nemcsak a tudományos életben és gondolkodásban, hanem a közoktatás világában is. Gondoljunk csak arra, hogy gyermekeink sokkal könnyebben felismerik a világ természetes algoritmusait, mint mi, s azokat döbbenetes sebességgel képesek elsajátítani és alkalmazni. A 2x2 józanságára épülő világot s világképet hamarosan felváltja a 0 és az 1 variációira, vagyis a kettes számrendszer algoritmusaira bontható és ekként értelmezhető világ és világkép. Ettől a világtól nem félni kell, hanem „elébe kell menni”: nyelveit meg kell tanulni, titkait el kell lesni, törvényeit meg kell érteni. S talán még szeretni is lehetséges lesz egyszer. 2. A másik folyóirat 2002-ben megjelentek a világhálón a már „igazi” hálózati magyar irodalmi „folyóiratok”. Megnevezni ugyan nem nagyon tudjuk még őket, ezért a papírbirodalomból és a papírkorból kölcsönvett szavakat használunk velük kapcsolatban - folyóirat, rovat, szerkesztő stb. Néhány év múlva bizonyára lesznek majd bevett fogalmak és rovatok, melyek már csak a digitális folyóiratokról szólva lesznek értelmezhetők. Természetesen ilyen a ma is létező, bár még inkább csak a mindennapi hálózati újságírásra jellemző chattelés, fórumozás, SMS-ezés. De minden valamirevaló portálon kapcsolatba lehet lépni legalább a rendszergazdával, s általában a szerkesztőkkel, tehát a tartalomért felelős (szak)emberekkel is. A www.litera.hu . a www.inaplo.hu . a www.kontextus.hu portál egésze, Balia D. Károly honlapja ( www.hhrf.org/ungpartv/ ) vagy a www.terasz.hu irodalmi szekciója már nem csupán „digitalizált papírfolyóirat” (ama struktúra leképezésével), hanem mindegyikük új műfajokat, új típusú rovatokat teremt, s szempontunkból főképpen: új típusú olvasást követel meg látogatóitól (adataikat lásd a dolgozat végén!). Közöttük is radikálisan különbözik minden eddig megszokott „irodalmi működéstől”, létmódtól a www.dokk.hu című kikötő. Jónás Tamás és Lackfi János pazar ötlete nyomán a dokkolok nem csak újragondolhatják nézeteiket az irodalom egészéről, de a szerző-olvasó-honorári- um viszonyt is eddig soha nem tapasztalt módon, csak az új eszközök segítségével, kizárólag digitális technikával teremthetik meg. Ráadásul a dokkolok sokkal közvetlenebb emberi viszonyokba is kerülhetnek egymással és a szerzővel, mint a hagyományos könyvolvasók. A Gyors és gyilkos című kritikai ro813
