Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 9. szám - Fűzfa Balázs: A másik irodalom II.
vat, „szolgáltatás” pedig már igazán csak hab a tortán... {A Dokk leginkább talán egy papírfolyóirat „végtelenített” versrovatához hasonlatos, merthogy „minden” vers belefér. A szelekciót azonban nem a szerkesztő' végzi, hanem az olvasó - vagyis az, aki erre a legfőképpen hivatott -, merthogy egy emelt díjas SMS-sel jutalmazhatja azt a verset, amelyik a legjobban tetszik neki. Ennek összege pedig megoszlik a szolgáltató, a „lap” és a szex-ző között! A Gyors és gyilkos rovat pedig egyben kritika és fricska a papír-lapok szerkesztőségei számára: itt ugyanis - mint a cím jelzi - igazi kritikát kapnak azok, akik beküldik alkotásaikat...) Ezek a „lapok” tehát már nem papírból vannak. Ezeket a „lapokat” jellemzően már nem lehet kinyomtatni — ennek nem is lenne semmi értelme, mivel akkor bizonyos értelemben a lényegük veszne el. Ezek a lapok nem síkban, hanem térben léteznek, s minden részletük könnyedén összefüggésbe hozható bármely más részletükkel (a digitális információtárolás egyszerű és alapvető sajátossága ez, mely nem csekély stilisztikai-retorikai jelentőséggel bír). Ezekben a virtuális irodalmi terekben sokkal több a humor, a jókedv, mint a „kétsíkú” - két síkban létező - irodalmi alkotásokban és terekben. (S itt megint utaljunk Balia D. Károly honlapjára!) Sokkal otthonosabb a játék, a könnyedén elegáns szellemesség, de még a rejtvény is. S nem utolsósorban: ezekben a virtuális irodalmi terekben igen gyakran szólítják fel az olvasót arra, hogy maga is írjon (szinte bármilyen műfajban), vagyis az olvasót nemcsak befogadónak, hanem nagyon gyakran alkotótársnak is tekintik. (Különös sajátságuk továbbá eme virtuális irodalmi tereknek az anonimitás! Az utóbbi két évszázad a szerző jogainak a kivívásáról szólt, s úgy tűnik, ma ezen a kérdésen túl vagyunk. Esterházyval kezdődött az újabb magyar irodalomban, az 1980 körüli években a vendégszövegek szabad idézésének - pontosabban felhasználásának, saját szövegbe való beépítésének - intertex- tuális korszaka. Az irodalom történetében természetesen ez sem új jelenség, gondoljunk Shakespeare-re vagy az ókori drámaírók egy-egy vándortémájára. A névvel jelzett művek szerzői joga természetesen megmarad, sőt, erősödni is fog a jövőben, ugyanakkor azonban sokkal szabadabb - „megengedettebb” - lesz eme autonóm alkotások szövegének alakítása, további felhasználása.) Bizony, szép korszak volt a papíré az emberiség (kultúrtörténetében. Szép volt az állandóság képzete, a hiteles szöveg fogalma és értéke, szép volt a bibliapapír hártyavékonysága, a belívek gondos fehérsége s a borító színes kaval- kádja vagy épp visszafogott eleganciája. Gondoljunk azonban bele abba, hogy e szép korszaknak a hossza még ezer évnek sem mondható! Gondoljunk bele abba, hogy a papír dominanciája csak a Föld kisebbik részét, a népességnek pedig még ennél is kisebb hányadát érintette. (Ők most valószínűleg ki is hagyják az írásbeliség és a könyvnyomtatás korszakát, s egyből a digitális világba lépnek át.) Legvégül pedig mindig gondoljunk bele abba, hogy egy kilogramm papír előállításához négy kilogramm fára van szükség. Ráadásul arra a papírra leginkább csak egy dolgot lehet ráírni, aztán máris múlttá vagy szemétté válik. Egy milliméternyi digitális memória kapacitása pedig lassan a végtelenhez közelít. 814
