Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 9. szám - Fűzfa Balázs: A másik irodalom II.

kell zárni, s a pedagógiának ismeretközpontúsággal szemben a kompetenciák fejlesztésére kell áttennie a hangsúlyokat.

Egy évvel ezeló'tti dolgozatomban (e sorozat elsó' részében) laptopot gondoltam minden iskolás kezébe - ez ma már elavultnak tűnő megoldásnak látszik. A laptop is igen nehéz ugyanis meg terjedelmes, vigyázni kell rá, hogy össze ne törjön stb. Elég egy kulcstartón az a bizonyos kütyü, amely épp csak akkora, mint a legkisebb mobiltelefonok. Ez a szerkentyű pedig mindazt tudja (majd?), amit ma egy nagyteljesítményű számítógép, egy filmkamera, egy mobiltelefon és egy projektor együtt tud. Bármilyen számítógéphez egyszerűen csatlakoztatható otthon, az iskolában, a könyvtárban, étteremben (a világ bármely részén, természetesen) - szóval mindenütt. Rajta van az egész tananyag, a félévi bizonyítvány, a nyelvvizsgák okmányai, de még a betegségek s akár a szerelmek története is.

Ne feledjük: mindez ma technikailag - talán már nem is elérhetetlen áron - könnyűszerrel megvalósítható. Még csak nem is a tömeges igény hiánya, hanem tényleg egyszerűen a számítógépes kultúra fogyatékossága okozza, hogy nemigen tudjuk-akarjuk elképzelni, amint gyerekeink csak úgy, „táska nélkül” mennek iskolába. (A 2003 eleji sajtóban több hír is megjelent az emberi beszédet értő és idegen nyelvre azonnal lefordító számítógépekről vagy - a megyei sajtóban4 - arról az ausztriai szakközépiskolai osztályról, amelynek már se táskája, se tankönyve, se ceruzája nincsen - persze ma már ez is csak azért érdekes, és lesz belőle az ideát hír, mert ez az iskola mindössze 20 kilométerre van a [még létező] országhatártól... Továbbá: már nálunk is lehet olyan maroktelefonokat kapni, amelyek tulajdonképpen inkább telekommu- nikátorok, semmint telefonok; mellesleg persze a kézírásunkat is felismerik...)

De hát mit tudhat egy digitális tankönyv olyasmit, amit egy papírkönyv nem tud? Például - szűkebb szakmánknál maradva - az irodalmat, az irodalom történetét nem szaggatja erőszakosan darabokra évfolyamok vagy korszakok szeiánt. A tanár mindig az „egészben” gondolkodhat, mert az Irodalom CD-ROM-on (vagy azon a bizonyos kütyün...) egész egyszerűen rajta van tényleg az egész irodalom. Vagyis (majdnem) minden, amit az emberiség eddig ’világirodalom’, illetve ’magyar irodalom’ címszó alatt kanonizált. Ráadásul rajta van mindez hanggal, képpel, zenével illusztrálva is (a lehetőségek szó szerint határtalanok).

Másodszor: megvalósul végre az irodalom tantárgy szinkronitása saját korával. Ami tegnap megjelent az Élet és Irodalom hasábjain/honlapján, az már tegnap rákerült az én kütyümre is. A tegnap megjelent regény szintén már tegnap ott volt az én gépemen is... (Balia D. Károly honlapján 2002. február 21-én megtartották az első igazán” virtuális könyv bemutatóját, mely egyben virtuális könyvbemutató is [félve tesszük hozzá, hogy] „volt” [mert hiszen ma, február 25-én is „van”J. [Jegyezzük meg ezt a dátumot; lehet, hogy néhány év vagy évtized múlva korszakhatárként tartjuk majd számon.] Bár az esemény akár még blöffnek is felfogható - a papírkönyv-bemutatók paródiájaként -, az ötlet komolysága sem vonható kétségbe, már csak a szereplő szaktekintélyek miatt sem. Lábjegyzetben közöljük György Péter esztéta megnyitójának teljes szövegét.5)

Harmadszor pedig - s itt most abbahagyjuk a példák szaporítását -: megvalósul a gyerekek álma, az interaktivitás: a tananyag alakításába nemcsak

812