Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 9. szám - Markó Péter: Egy tér az időben
MARKO PETER Egy tér az időben* (SZOMBATHELY, BERZSENYI TÉR) ,Ebben a városban minden ház, még az olyan is, ahol több család lakott és bért fizettek a lakók, családi háznak tetszett. Az igazi város szinte láthatatlan volt, befelé épült, az utcasorok földszintes homlokzata mögött terült el. (...) A város elrejtőzött a házak udvarain. Az emberek féltékeny, sanda óvatossággal befele éltek, idővel minden család kis, eldugott városrészt épített össze magának, apró háztömböt, melyet hivatalosan és a világ előtt csak az utcai homlokzat képviselt.” Ezekkel a mondatokkal kezdi Márai Sándor az „Egy polgár vallomásait”. Gyakran kerít hatalmába az érzés, amikor péntek késő délután vagy hétvégén a Fő tér és a Berzsenyi tér aszfaltját koptatom, hogy ez a város rejtőzködik előlem, az emberek befelé, magukba zártan élnek, a közösségi életnek nincs nyoma. Ilyenkor eszembe jut, a .Nyugat királynője” szép metaforája, és a benne talán akaratlanul is kimondott igazság: a Berzsenyi tér ugyanolyan rejtőzködve él, mint az angol királynő a Buckingham Palotában, csak a reprezentatív nyilvánosságban jelenik meg olykor-olykor. Igaz, ez a reprezentáció irányt szab az életünknek, és szekvenciákra osztja a megélt időt. Kezdődik mindez januárban a doni hősökre való emlékezéssel, folytatódik a húsvéti körmenettel, az úrnapi körmenettel. A karneváli felvonulás egy profán ünnepnek adja át a helyet, igaz, ez még mindig nem a nép ünnepe, a nép arra való, hogy ámuldozzon, és követni kész legyen a neki felajánlkozó hatalom képviselőit. Mihail Bahtyin írja: „A nem hivatalos népi kultúra... a középkorban és a reneszánsz idején egy elkülönült területet — a vásárteret - és egy körülhatárolt időt - az ünnep- és vásárnapokat - sajátított ki a maga számára. Az ünneplő vásártér (...) különálló második világ volt a középkor hivatalos világán belül. E második világban sajátos érintkezési típus, egyfajta kötetlen, vásárian familiáris kommunikáció uralkodott az emberek között. Az udvarokban, templomokban, intézményekben és otthon az érintkezés módjai a benne résztvevők hierarchikus viszonyaihoz, az etikett és az illem szabályaihoz igazodtak. A vásártéren a beszéd is más volt, familiáris beszéd, hovatovább különálló nyelv, amely sehol másutt nem helyénvaló...” A nem hivatalos népi kultúra, a kereskedés, az iparűzés, a vásárok színhelye Szombathelyen a Fő tér volt, amit a Berzsenyi térrel két rövid utca: a Belsikátor és a Széchenyi köt össze, így te* Elhangzott a Savaria Urbanisztikai Nyári Egyetemen 2003. augusztus 4-én. 739
