Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 7-8. szám - Zsávolya Zoltán: Kincs, ami van
megtalált módszer túlburjánzó textualitást indukál a Lovak a ködben lapjain, pedig egyáltalán nem kevés az, amit ebben a műben az Ezüst Macska erényeiből megtart és továbbvisz Száraz Miklós György. Nem kétséges, összes részeredménye - bámulatos fabuláris technikája (potenciálja) és egyedien pozitív tartalmi sugallata, szüzséjének, alszüzséinek sziporkázása, gördülékeny rész-egész illeszkedése, a „mesélős” epikai kisegységek végtelennek tetsző sti- láris humora — mellett is alaposan, az élvezhetőség határán átlendülően túlírt korpusz ez; legalább negyede, talán közel egyharmada híján alkotna itt önmaga viszonylatában arányos kidolgozottságot a szövegtér. Az aránytévesztés emblematikus jelzése a címválasztás: a budapesti fő színtér alapján a Bánat utca kívánkozna afféle frappáns tartalmi foglalatként a szöveg fölé/elé, ám a szerző a hangzatosság jegyében a mindössze háromszor szereplő köd/ló-mo- tívum kiemelése mellett dönt, s nagyon úgy tűnik, hogy az ezt tartalmazó jelenetek közül legalább kettőt csak a cím véglegesítését követően dolgozott bele a munkába... Száraz Miklós György Menyasszony fátyol című harmadik regénye azután klasszikus értelemben vett „papírfedelű zsebkönyv”, ún. „paperback”-kiad- vány. A Szabad Föld Kiskönyvtár részeként látott napvilágot, és e sorozat darabjai olyan munkákat testesítenek meg, amelyek együttese speciális kontextust rajzol ki, hangsúlyos módon a vidéki Magyarország hetilapjának amolyan kísérőanyaga(i)ként közreadódva és terjesztődve. A Menyasszonyfátyol talán eleve ennek a cégnek a megrendelésére készült... Funkciója, célközönségének várható recepciós magatartása szerint tehát valószínűleg egyszeri olvasatot kiváltó/lehetővé tevő, korántsem többször használatos olvasmány lenne ez a munka, mindenesetre fizikailag körülbelül három (kalkuláltán és szinte ga- rantálhatóan különböző személy által realizált) olvasást bizonyára már nagy nehézségek árán túlélő (tárgyi) produktum. Miközben éppen az olvasmányosság, a lebilincselőkészség az, ami ezt a túlságosan is szerény papírkötést negatívan, a belekötött művet ellenben pozitívan fenyegeti. Egyebek mellett az olvasmányosság is a „csúcsirodalom” velejárója lehet (ismét). Amint valaha az volt, úgy körülbelül még a XIX-XX. század fordulóján, (vagy kevéssel utóbb is) a Nyugat első-második nemzedékének, a Napkelet bizonyos szerzőinek kezén. Az élvezeti(leg is releváns) esztétikum érvényesülésének világában. A két utóbbi, nagyjából egy időben megjelent regény, akárcsak a korábban napvilágot látott Ezüst Macska, az olvasási tapasztalat tanúsága szerint tehát a szellemi késztetések és formálásmódok ilyen újraegyesítését kísérli meg több-kevesebb poétikai sikerrel. E nem elhanyagolható eredmény révén - tovább dolgozva, hosszú távon - Száraz Miklós György prózaművészete feltehetően beléphet nemzeti irodalmunk évszázados léptékű hatástörténeti folyamatába, annak egyik rangos mintázatához kapcsolódva. Ez az ún. anekdo- tizmus. Ennek megfelelően mintegy mellékesen számtalan, önálló életet élő kedélyes sztori szerepel benne elszórtan, amelyek ugyanakkor szervesen szi- tuáltan helyezkednek el a főtörténethez képest. A mű alapvető megalkotott- sága szintén egy határozottan körvonalazott személyiségű, egyébként író foglalkozású „anekdotista”, narrátor aktivitásához, egy kisebb közösség (család) előtt ismertetett - a fikció szerint írásos formában is dokumentált - elbeszélésmunkához kötődik. Ezt a regényvilágban létezőnek vagy legalábbis létesülőfélben lévőnek mondott dolgozatot „olvassa fel” az író mintegy rekonstrukció 733
