Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 7-8. szám - Zsávolya Zoltán: Kincs, ami van
ZSÁVOLYA ZOLTÁN Kincs, ami van SZÁRAZ MIKLÓS GYÖRGY: LOVAK A KÖDBEN. Budapest, Magyar Könyvklub, 2001; MENYASSZONYFÁTYOL. Budapest, Szabad Föld Kiskönyvtár, 2001. Száraz Miklós György szerkesztettség tekintetében ökonomikus, egyben Jete- hetetlen” bemutatkozó regénye, az először 1997-ben megjelent Ezüst macska - miközben megvalósította a művészi igényesség és az olvasmányosság mintaszerű egyesítését - „közönségi”, „szakmai” vonatkozásban egyaránt elismerést váltott ki, jóformán kánoni pozíciót szerzett magának a kortársi recepció értékelésében. Ennek feltehetően oka az, hogy a legalább annyira tekintély-, mint amennyire teljesítményelvű, gyakran az „olvashatatlan autoritásának” (Paul de Man) egyik eltorzított változatát érvényben tartó jelenkori magyar irodalomkritika számára a két esztétikai erény így együtt kissé kuriózumnak számít. Ami persze még egyáltalán nem jelenti azt, hogy e lehetőségek ne kapcsolódhatnának össze működőképesen egy-egy kiváló nyelvi alkotásban, amint azt számtalan világirodalmi példa mutatja. Nem véletlen tehát, hogy a szinkrón befogadás tanúsága szerint az Ezüst macska igényes fogyaszthatósága mint jellegzetesség világirodalmi gyökérzettel is rendelkezik. „Márquez és Hrabal világa” van jelen benne, igaz, a szöveg elején még csak a „modor” gyanúságával, de Ja Iztán átlelkesedik az írás, megvalósul a csoda: a mágikus realizmus.” (Sturm László) A szerző azóta két újabb regényt is kiadott. Sorrendben is, megformáltsága szerint is „középen” helyezkedik el az eddig tehát három kötetnyire rúgó szépirodalmi életműben a Lovak a ködben című, félezer oldalt meghaladó terjedelmű második regény. Egy felvidéki (szlovákiai magyar) lány kalandjairól szól, aki a rendszerváltozás időszakában Budapesten tanul, itt éli át élete nagy szerelmét és szerez diplomát történész szakon, végül innen tér vissza szülőföldjére, afféle „missziós” értelmiségiként. A regény fikcionált korpuszát egyes szám első személyű elbeszélőként ő jegyzi; már mint középkorú nő írja le élményeit, amelyek az emberi-érzelmi reflexiók, a nagyon eleven-élményszerű visszaemlékezések mellett természetesen Száraz Miklós György legfőbb tematikai „újítása” körül forognak; ez nem más, mint a többségi és kisebbségi közép-európai magyar létezés hihetetlenül sokrétű, józanul realista és mértéktartóan érzelmes, finoman konok és változatosan mániákus, egyszóval következetes és hiteles feljátszása. Erre a főszereplő-elbeszélő születése, szakmája, sorsa mind megannyi poétikailag és drama- turgiailag szervesíthető ürügyet kínál. Összességében mégsem hallgatható el, hogy az új regény a korábbihoz viszonyítva konstrukcionálisan tekintve problematikus. Az előzőleg sikeresen 732
