Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 7-8. szám - T. Ágoston László: Eltékozolt évek
visszaszívta volna a szót, elbújt volna az asztal alá, de nem tehette. Anó' kacé- ran felé fordult, negédesen elmosolyodott és hozzá libegtette illatfelhőjét.- Te vagy az, P. drágám? - mondta a kezét nyújtva. - Hogy kerülsz ide, ahol csak jobb emberek szoktak találkozni? P. nagyot nyelt s közülnézett, hallhatta-e valaki Olga sértő megjegyzését. Senki se figyelt rájuk, csak a pincér fordította el diszkréten torz mosolyát.- Üzleti tárgyalásom lett volna — mondta —, de a jelek szerint késik a partnerem...- Nocsak?! - csillant fel Olga szeme. - Csak nem kezdtél bele valami sokat ígérő vállalkozásba? Nem ismerek rád! Te, az örök vesztes, mint üzletember? A végén még kiderül, hogy félreismertelek...- Lehet... - hagyta rá P. - Tudod...- Semmit se tudok, de roppant kíváncsivá teszel. Mindent tudni akarok! Hanem azért meg kell állapítanom, hogy roppant udvariatlan pasas vagy. Elnézed, hogy egy hölgy itt ácsorogjon az asztalod mellett...- Bocsáss meg, Olga, de éppen indulni készültem, amikor jöttél! Ne haragudj, mennem kell...- Szó se lehet róla, barátocskám! Tőlem nem lehet csak úgy megszökni! - Ezzel fogta magát és letelepedett P. mellé. - Engem is várnak, de majd megvárnak. Tudod, most egy politikus a barátom. A múlt héten Párizsban voltunk. Akadt ott némi kis hivatalos dolga, én meg szétnéztem a városban. Vettem néhány cuccot, beugrottunk az operába, miegymás. Tetszik ez a kis gönc rajtam?- Nagyon csinos vagy... És a lányok?- Anyámnál laknak, hisz’ tudod, nem? Pedig úgy emlékszem, mintha értesítettelek volna... No, szóval az a helyzet, hogy engem nagyon lefoglal ez a pártszervezés, alig vagyok itthon. Ezek az állandó vidéki nagygyűlések, aztán meg a külföldi utak... Fárasztó, no, fárasztó, de végre azt csinálhatom, amit mindig is szerettem volna.- És Karcsi, a féljed?- Férjem? - kapta föl a fejét megrökönyödve, hogy csilingelni kezdtek a hatalmas, arany fülbevalói. - Azt a nímandot nevezed te férjemnek? A nevét se ejtsd ki előttem, mert harapok! Most éppen adócsalásért ül Vácott. Becsapott, átvert, megérdemli a sorsát. Nem tudom, jórészt én segítettem, hogy oda kerüljön, de ennyi elégtétel nekem is jár. A legszebb éveket rabolta el az életemből. Aztán még neki áll följebb? O vádaskodik énellenem? Hát ki ez az ember? No, ennyi. Több szót nem érdemel. Mesélj már, hogyan lettél vállalkozó! Kifúrja a kíváncsiság az oldalamat!- Nincs mit mesélnem - vonta meg a vállát P. - Hanem az meglep, hogy te pártszervező lettél. Gondolom, a kormánypártnál...- Naná, drágám! Mit kezdhetnék én valamiféle csóró ellenzéki társasággal? Amikor megismerkedtem Tiborral, éreztem, hogy ez az én világom. Mihelyt győztek a választásokon, azonnal be is léptem a pártba. Ez egy igazi férfi! Olyan éles az esze, mint a borotva. Magunk között csak doktor Észnek nevezem, mert természetesen jogi doktor. Te, ez már három törvényjavaslatot dolgozott ki egyedül. Jó, én is segítettem neki, de hát ez magától értetődő dolog. Én ismerem jobban az életet... Te, ezt fúrják jobbról, balról, de nem bírnak vele. Nem csodálkoznék rajta, ha előbb-utóbb rábíznák a parlamenti frakciót. 722
