Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 7-8. szám - Lőrinszky Ildikó: Hamilkár lánya
motívumok felkutatására induló olvasó — akár a labirintus középpontját kereső' hős - könnyen elveszti a fonalat, s olykor nemcsak nagyszabású vállalkozásáról kell lemondania: a regény útvesztőjében néha már az is eredménynek számít, ha egyáltalán visszatalál a kiindulóponthoz. A Flaubert által megálmodott modern regény a nagy epikus művek hagyományához visszanyúlva megőriz valamit a mítosz rejtélyéből58, az állandó kétértelműségre épülő jóslatok talányából: variációs lehetőségek tárházát magában hordozva a kaleidoszkóp optikai játékát idézi: azonos elemekből újabb és újabb együttest hoz létre, teljesen felborítva az addig egységesnek és koherensnek hitt képet. Az optikai játék hasonlatát egyébként Flaubert Sainte-Beuve-nek írt levele is sugallja. A regényíró egy tagadhatatlanul csalárd mondatban (mellyel - miközben kártyái felfedését ígéri - továbbra is homályban hagyja eredeti szándékát), azt írja, hogy a karthágói regény a káprázatot hivatott megragadni59. A mondat felfogható puszta provokációként - íme a magyarázat, akinek füle van a hallásra..., egyszóval, ha a kritikus továbbra is értetlenkedik, most már tényleg magára vessen de a levelezés korábbi részletei egyértelműen jelzik, hogy távolról sem (csak) erről van szó. A káprázat egyszerre hívja elő a regényíró vágyát (a Szalambó kezdettől fogva a lehetetlen vállalkozás gyötrelmével és gyönyörével kecsegteti alkotóját) és a választás elé állított olvasóét. Az olvasóét, akinek döntenie kell: ragaszkodik-e az egyértelmű jelentés kényelméhez és biztonságához, vagy képes lemondani erről, és átengedni magát a különös, tünékeny szöveg játékának, az állandó mozgásnak, a regény íróját és szereplőit egyaránt megbabonázó szédületnek. Igaz, a szöveg látszólagos nyitottsága is csapda, olyan, akár a regényben újra és újra bezáruló és megnyíló kör: a csalódás elkerülhetetlen, a könnyen illanó fátyol újra és úji'a kicsúszik a kezünkből, legfeljebb fölfelé szálló, éteri mozgásában gyönyörködhetünk. A választás szabadsága valójában abban áll, hogy csak a kudarc keserűsége marad-e bennünk, vagy pedig - Flaubert-hez hasonlóan - a lemondás fájdalma mellett megérezzük a mindig beteljesületlenül maradó ígéret leküzdhetetlen vonzását, azt a semmi máshoz nem fogható szépséget, melyet az újra és újra feléledő, olthatatlan vágy ébreszt az emberben. JEGYZETEK 1 A szöveg részlet egy Flaubert-monográfiából, mely a debreceni Kossuth Egyetemi Kiadó világirodalmi sorozata, az Orbis litterarum számára készül. 2 Szalambó, Bartócz Ilona fordítása, in Flaubert művei, Budapest, Európa Kiadó, 1966, 1. kötet, 763. o. 3 Three Novels by Flaubert, Oxford, Clarendon Press, 1970. 4 SHERRINGTON, op. cit., 229. o. 5 Op. cit., 229. o. 6 Ld. Jialammbő ou la barbarie ä visage humain”, in R.H.L.F., 4-5. sz., 1981. július-október, 585. o. 7 Vö. Jeanne BEM, Jdodernité de Salammbő”, in Littérature, 40. sz., 1980. december, 20. o. 8 Vö. Salammbő, in (Euvres completes de Gustave Flaubert, Párizs, Club de l’Honnéte Homme, 2. kötet, 1971, VI. fejezet, 114. o. A fordítást két helyen módosítottuk. 9 VÖ. Salammbő, i. k., 114. o. A fordítást módosítottuk. 10 F. CREUZER, Symbolik und Mythologie der alten Volker, besonders der Griechen, Leipzig et Darmstadt, Karl Wilhelm Leske, 1810-1812; F. CREUZER-J.-D. GUIGNIAUT, Religions de 700
