Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 7-8. szám - Wulf Noll: Momotaro utca

megbűvölve egy kutya, egy fácán és egy majom szegődött társául. A kölesgombócokon megosztoztak mindahányan, így aztán bátor csapattá kovácsolódtak. Egy csónakon jutottak el Takamatsu magasságáig, a mai Shikoku előtt fekvő beltengerig. E tenger közepén magasodik Omigashima, a démonsziget. Mo- motaro társaival elsőként az alvilági palota bejáratát őrző démonokat támadta meg.

Efféle harcosokat a démonok még sose láttak. Fejvesztve menekültek Mo- motaro elől egészen az alvilág mélyére. Ott tört rájuk Momotaro a tivornyázó vörös és fekete démonokra, akik mulatozásukból épphogy felocsúdva a csatában nem tudtak fólülkerekedni. A démonok fejedelme, a nagy Omi, megadta magát és esküben fogadta, hogy új életet kezd. Saját és - jövőben törvény- tisztelő - társai életéért cserébe a palotában felhalmozott kincseket ajánlotta fel Momotaronak. Momotaro győztesként tért haza Kibifóldre és a két öregembert elhalmozta kincseivel. A történet a mindenható ’ég Fiának’ fülébe is eljutott, aki Momotarot és a két öregembert még egyszer megjutalmazta.

Mai napig híres Okayama a fehér barackról és a kibi-dangoról. A város nemcsak a régmúlt gazdagságát, hanem a ma jólétét is Momotaronak köszöni. A Momotaro-dori, a Momotaro utca egy széles boulevard, pénztermő bankokkal, és fényűző hotelekkel. Ami Okoyamában neves vagy rangos, azt a Momotaro utcában kell keresni: New-Okoyama Hotel, Washington Hotel és a mindezeket elhomályosító futurisztikus hangversenyterem, amely eget ostromló kolosszális íveivel egy gigantikus barackra emlékeztet. Az utca átszeli az egész belvárost, a főpályaudvartól egészen az Ashaka folyónál lévő parkokig.

A hős Momotaro bronzszobra a főpályaudvarhoz közeli parkban egy szökőkút előtt áll. Ma ez a hely az, ahol a szerelmesek találkoznak, és ahol a fiatal férfiak herceggé változnak. Paul itt adott találkát osakai kedvesének, aki azonban néhány cserje és sövény miatt nem találta a szobrot. Ehelyett Yosikho-san ugyancsak a Momotaro utcában, de a Daiei bevásárlóházhoz közeli jóval kisebb szobornál várt, aminek létezéséről Paulnak mindeddig nem volt tudomása. Amikor a várakozástól elcsigázva Yosikhot mobiltelefonján felhívta, a lány megkérdezte, hol marad már, hisz itt senki sincs a „páratlan” Momotaron kívül. Paul megzavarodva visszakozott, hogy csak valami ,jössz” Momotaro szobor lehet a dologban. Már útban is volt a lány felé.

Yoshiko és Paul végigcsatangolták a Momotaro utcát, üzleteket és lokálokat hagyva maguk mögött. Eljutottak a hangversenyterem magasságában lévő Omotecho passzázsig, ami két kilométer hosszan köti össze a főutcát a belvárossal. Az igényesen kialakított átjáró kisebb-nagyobb boltjaival, butikokkal, és éttermekkel a legfontosabb bevásárló központ. A Tenmaya áruháznál az ember betérhet a ’Maharaja’ diszkóba és valamivel messzebb a ’Fan-Q- Komlex’ Underground diszkójába. A passzázs végül egy szórakozónegyedben ér véget. Itt van az a ’Desperado’ Live-House, ahol a japán lányok külföldiekkel találkozhatnak.

A város minden évben egyszer a Momotaro ünneptől hangos. Ez egy bizarr tavaszünnep, egy tarka karnevál. Ilyenkor a barackfiúk veszik birtokba a Momotaro utcát. A fiatal férfiak színes kosztümöket viselnek, fácánok, majmok, kutyák, vörös és fekete démonok kíséretében feldíszített autókkal vonulnak fel-le a Momotaro-dorin. Momotaro ezer alakban születik újjá, a jóvágású Mo653