Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 7-8. szám - Wulf Noll: Momotaro utca
WULF NOLL Momotaro utca A Momotaro utca - Okayama legnagyobb bevásárló utcája - nevét egy mesének köszönheti, amit Japánban mindenki ismer. Réges-régen Kibiföldön élt egy asszony és egy ember, kik öregek voltak már, de gyermekük nem született. Történt egyszer, hogy az asszony ruhákat mosott a folyóban, s fehér barackok úsztak el mellette a vízben. Kihalászott egyet, mely zamatos volt és édes. Az emberének is vitt magával belőle, hogy megízlelhesse ő is a csodálatos gyümölcsöt. Ahogy szelte volna az asszony a barackot, az magától kettévált és egy fiúcska pattant ki belőle. Momotaronak, barackfiúnak nevezték el. Momotaro nagyon szerette az édes kölesgombócot, amit errefelé csak ’Kibi-dango’-nak hívtak, s ettől aztán egy-kettőre felcseperedett. Az öregasszony kölesgombócai nemcsak a legfinomabbak voltak, hanem bennük varázslatos erő is lakozott, így történhetett, hogy Momotaro hamarosan kitűnt erőben és okosságban. Pár év múltán, mikor férfivá érett, ráébredt, hogy küldetése van a világban. Elhatározta, hogy felkerekedik és egészen Omigashimaig, a démonok szigetéig meg sem áll, hogy ott legyőzze a rémeket. Az öregek kétségbeesve próbálták nevelt fiúkat szándékától eltéríteni. De a megannyi aggódó szó mit sem ért. Momotaro, hogy erejét megsokszorozza, nem kért mást csak kölesgombócot. Oldalán kard, homlokán szalag, kezében zászló, mely nevét hirdeti, így indult el Momotaro. Kölesgombócot bőven vitt magával. A gombócok illatától 652
