Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 7-8. szám - Bratka László: Jereváni tévé

téliteket, hanem a foglyokat olajra cserélték, és egyébként is, nem vallási kérdésként, hanem úgy kezelték az eseményeket, ami valójában volt: megoldandó nemzetiségi konfliktus. Ennek az álláspontnak a megalapozottságát igazolja egyébként, hogy olyan muzulmán államokban, mint Szíria, Libanon, Irán, szabad vallásgyakorlattal rendelkező nagy örmény közösségek léteznek és nagyszerű viszonyban vannak a helybeliekkel és az adott állammal.

K.: Az események megértésében, hátterük megismerésében segítene, ha röviden beszélne az örmény történelemről. Ez azért is érdekes lenne, mert Örmény- országgal kapcsolatban szinte mindig elhangzik, hogy ez volt az első keresztény ország. Milyen erőt jelentett a kereszténység az örmények számára ?

V. M.: Az időszámítás előtti VII. században az Ararát körüli területen fennálló Urartu nevű állam, nevében az Ararát nevét viselte. Lakói az örmények ősei. Örményország Arménia néven - egyébként ma is ez az ország nemzetközi neve - fontos szerepet játszott a Római Birodalom keleti részén. Ekkor az ország perzsa vallású volt, mivel az uralkodó dinasztia perzsa eredetű volt és ősei vallását követte, ugyanakkor az országot áthatotta a római-hellén kultúra. Ez a kettős kötődés a rómaiak és a perzsák számára is jogigényt jelentett Arméniára, és ezért vette fel az ország 301-ben a kereszténységet, hogy mindkét jogigényt érvénytelenítse.

Ettől kezdve a vallás és a sajátos örmény ABC a függetlenség feltétele volt. Örményország mindig nagy birodalmak - Róma, Perzsia, Bagdadi Ka- lifátus, Bizánc, Mongol Birodalom, Török Birodalom, Orosz Birodalom - közt helyezkedett el. Nagyon óvatosan kellett politizálnia, hogy a másik haragját kivívva, egyik birodalom mellett se kötelezze el magát, egyik befolyása se érvényesüljön. Az esetleges ilyen kísértéseket eloszlatta a környezettől idegen vallás és kultúra.

A X-XI. században több kis örmény királyság volt Bizánc keleti határán. Bizánc szisztematikusan meggyengítette a határán lévő erős népeket, az örmény nemesség és hadsereg javát is a birodalom déli részébe telepítette, és ott később létrejött Kis-Örményország.

Bizáncra visszaütött a politikája, mert amikor keletről megjelentek a szeldzsuk törökök, erős ütközőállam hiányában gyorsan legázolták, és 1091- ben Kis-Ázsiában már csak egy keskeny tengerparti sávra korlátozódott a területe.

Kis-Örményország a XIV. század végéig állt fönn, és a térség fontos hatalma volt, főleg a keresztes hadjáratok idején.

Az önálló örmény állam majdnem egy évezredre megszűnt, területén törökök, perzsák majd oroszok osztoztak.

K.: A XIX. század elején Oroszországban, Péterváron letelepedett örmény származású hivatalnok, Artyemij Araratszkij azt írja Emlékirataiban, hogy szülőföldjén megváltóként fogadták az oroszokat a törökök és perzsák kegyetlenkedése miatt.

V. M.: Az oroszok 1828-ban és 1920-ban is fontos, pozitív szerepet játszottak az örmény történelemben. Az örmények emiatt infantilis módon azt hitték, hogy ezután mindig nagy barátként, jótevőként viselkednek. Az oroszok sok kárt okoztak Örményországnak. Lehetne arról beszélni, hogy mennyit ártottak az erőszakos eloroszosítással; arról, hogy megakadályozva az önálló fejlődést, ahhoz a csődtömeghez láncolták az országot, amivé végül a Szovjetunió

636