Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 7-8. szám - Bratka László: Jereváni tévé

őrizzük magunkat tisztának, és felkészülten várjuk a csodát, ami végül bekövetkezett.

K: Kérem, beszéljen róla, hogyan kapcsolódott az eseményekbe, és próbálja jellemezni a 80-90-es évek fordulóján Örményországban uralkodó hangulatot! A Szovjetunióból való 1991-es kilépéshez vezető események mögött volt-e távolbalátó koncepció, vagy spontán mozgalomról volt szó?

V. M.: Még Magyarországon értesültem 1988-ban az otthoni félmilliós tüntetésekről. Azt hittem, hogy nyugodtan foglalkozhatok tovább irodalommal, ha ilyen sokan részt vesznek a megújulási mozgalomban. Hazatérésem után azonban hamar nyilvánvalóvá vált számomra, hogy a politikai kultúrának nálunk nincsenek hagyományai, mert Sztálin megölette az örmény értelmiségiek, politikusok jobbik részét. Az is gyorsan kiderült, hogy nagyobb a szal- malángszerű lelkesedés, mint az esetleg önkorlátozást is jelentő célszerű tettekben megmutatkozó igazi nemzeti tudat. Ezért kezdtem újságoknak dolgozni.

K.: A forradalom időszakában zajlottak az azerbajdzsánt örmény enklávókban, Nahicsevanban és Hegyvidéki Karabahban a világsajtót bejárt és Magyarországon is ismert események. Kérem, beszéljen róla, hogy pontosan mi történt és milyen történelmi, politikai háttere volt a történéseknek!

V. M.: Az 1917-es októberi forradalmat követően megszűnt a Kaukázusban az orosz fennhatóság. Ennek eredményeképpen - a keleti Örményországból - létrejött Örményország és megalakult Azerbajdzsán, s szomszédos államok lettek. 1920-ban mindkét országban .győzött a forradalom” és mindkettőbe ,behívták” a Vörös Hadsereget. A forradalom győzelmének másnapján Narimanov, azerbajdzsáni elnök táviratot küldött az örmény bolsevikoknak, hogy Örményország javára lemond Azerbajdzsán két, örmény többségű megyéjéről, Nahicsevanról és Hegyvidéki Karabahról. Sztálin, a nemzetiségi ügyek népbiztosa, akihez továbbították a táviratot, ezt az oszd meg és uralkodj elv alapján előrelátóan megtiltotta.

Az örmények azonban mindig úgy tartották, hogy ez a két megye Örmény- ország része, és 1988-ban mindkettőben hatalmas tüntetések zajlottak az Örményországhoz való csatlakozás eléréséért. Nem bizonyított, de nem is cáfolt hírek szerint a KGB provokálta a megmozdulásokat, hogy egymásnak ugrasz- sza a két népet. A békés örmény tüntetések után Azerbajdzsán Szungait nevű városában, majd Bakuban is iszonyatos, véres örményellenes pogromokat tartottak az azeriek. Aztán falvak fordultak egymás ellen, és végül öt éves, szabályos háború robbant ki a két ország közt. Az örmények elfoglalták Hegyvidéki Karabahot, a meghódított azeri Lacsin megyét hozzá vezető humanitárius folyosóvá alakították, és öt további azeri lakosságú megyét sikerült elfoglalni és biztonsági övezetté alakítani Karabah körül. Ezt az állapotot szentesítette az 1994-es fegyverszünet. Ma is ez a fegyverszünet van érvényben, békekötésre nem került sor.

K: Azt hinnénk, hogy a világ vagy legalábbis a régió muzulmánjai a muzulmán azeriek segítségére siettek. Nem így történt?

V. M.: A háború első éveiben csecsen és afgán csapatok is harcoltak zsoldosként az azeriek oldalán, az egyik híres terrorista, ha jól tudom Bászajev is ott volt. Az örmények az első csatában szétkergették a csecseneket, sokat megöltek, sokat elfogtak közülük. Az örmények nem verték nagydobra a tör635