Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 7-8. szám - Molnár Miklós: Isten a metrón
Kettesben tizennyolcadik lapjával. Mozdulni sem lehetett, és Isten önkéntelenül a szardíniás dobozokra gondolt. Belepillantott a Nagystílű rablókba, de hiába tartották őt ősidők óta a legokosabb lénynek, nem sokat értett belőle, talán azért, mert nem volt eléggé jártas a jassznyelvben. 0 jobban szerette a költészetet és a zenét - de hát mindenkinek megvan a maga ízlése. FÉRFI A banktisztviselő annyira belemerült a könyvbe, hogy biztosan elfelejt leszállni, ha Isten nem figyelmezteti egy alig észrevehető apró jellel. A férfi fölpillantott, majd kelletlenül becsukta a könyvét, és készülődni kezdett, hogy a következő állomáson leszálljon. Negyedóra múlva már számoszlopok fölé fog görnyedni, és így múlik el az egész napja. Csak a lélegzetvételnyi szünetekben válik majd hol koldussá, hol rendőrré, hol legyőzhetetlen ügynökké, mint a ponyva főhőse, akiről munkába menet olvasott. Álmodozni a munka szünetében azért mégiscsak jobb, mint egyáltalán nem álmodozni, gondolta Isten, mert jól ismerte az életet, és maga is szeretett álmokat szőni. NŐ A következő állomáson az elárusítólány hajtotta össze az újságját halk, szomorú sóhajjal. Nagyon meghatotta a cikk, amit olvasott, de nemcsak őt, hanem Istent is, aki észrevétlenül együtt olvasott vele. A lány még csak nem is sejtette, amit még csak Isten tudott, hogy Jean-Marc még aznap este azt fogja mondani: „Szeretlek, kedvesem, és ha te is így érzel, házasodjunk össze”, azt pedig végképp csak Isten tudhatta, mi lesz a sorsuk: két gyermekük születik majd, a fiúból költő lesz, a lányból pedig Franciaország elnöke. FÉRFI Ahogy múltak a percek, és a szerelvény közeledett az utolsó állomás felé, úgy gyérült a tömeg. Nemsokára már szabad ülőhelyek is akadtak, és Isten leült. Jobbjára egy terebélyes asszonyság került, aki mindkét ülésből elég sok helyet elfoglalt, de Isten nem neheztelt rá, hiszen az ember nem maga választja meg a testét, hanem olyannal él, amilyen éppen jut neki. Nem váltogathatja, ahogy kedve tartja, bármennyire is ezt hirdeti seregnyi reklám- szakember és sarlatán. NŐ Az asszony kisírt szeme, fekete ruhája fájdalomról és gyászról árulkodott. Éppen temetésre ment, mert a fiát, kedves gyermekét, az északi országúton halálra ítélte egy felelőtlen motoros esztelen hiúsága. Isten a nő szívébe súgta: a fia nem ment el tőle mindörökre, mert a szeretet erősebb a halálnál. „De hol is olvastam én ezt? - tűnődött Isten. - Talán Maupassant-nál?” Még két állomás, és az asszony leszállt. Már nem látszott olyan szomorúnak: mintha a metróban erőt merített volna. Ki fogja bírni, gondolta Isten, mert látta, hogy az asszony megsejtette a sötétség végén a világosságot. FÉRFI Kilenc óra múlt, a reggeli csúcsforgalom véget ért, és már csak néhány ember lézengett az állomáson. Isten leült egy padra, hogy egy kicsit kifújja magát. Egyszer csak odaült a padra egy elegáns, de rettentően kicicomázott fiatal nő. Bőven volt hely, mégis közvetlenül Isten mellé telepedett, Istennek azonban a szeme sem rebbent. Nem először találkozott ilyen nőkkel. 591
